Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)

Bevezető

Tanács szovjet apparátusának tagjai, majd a külképviselet vezetői kezdettől fogva megkísérelték informálisan befolyásolni a Bécsben működő magyar diplomatákat.

1947 márciusában a szövetséges hatalmak képviselőinek engedélyével végül mindkét kormány „politikai képviseletté” alakíthatta bécsi és budapesti irodáit. Egy esztendővel később pedig követségi szintre emelhették a külképviseleteket, amelyeket azonban továbbra is ügyvivői beosztású diplomaták vezettek.10 Más kérdés, hogy a bécsi magyar képviselet élén álló diplomaták fluktuációja (disszidálása) ekkor már lehetetlenné tette a stabilizálódást. „Váratlanul” távozott Kriváchy tanácsos, Bartók követ, majd Garzuly József követségi titkár, ügyvivő is. Rövid ideig működött, noha más okokból, a Garzulyt követő Hajdú József követi rangú ügyvivő.

1946 és 1947 folyamán a történelmi hagyományok, a két világháború közötti kapcsolatok bázisán, a rendezetlen helyzet ellenére, folyamatos személyes érintkezés alakult ki a különböző magas rangú - részben sok éves korábbi ismeretséggel rendelkező - politikusok, közigazgatási vezetők és szakemberek között. Karl Gruber külügyminiszter a Leopold Figl vezette kormány megalakulásakor javasolta, hogy a kormánynyilatkozat tartalmazza a jó szomszédságra történő utalást a környező államokkal, különösen pedig hangsúlyozza a jó gazdasági kapcsolatok fontosságát Magyarországgal, Csehszlovákiával, Jugoszláviával.11 1946 márciusában egy újságíró kérdéseire adott írásos válaszában hangsúlyozta, hogy Ausztria szándéka a hagyományos jószomszédi kapcsolatok helyreállítása, miként az a világháború előtt is volt.12 Hasonló kijelentéseket tett Karl Renner köztársasági elnök a magyar diplomaták előtt. Gyöngyösi János külügyminiszter 1946. május 26-án írt levelet Karl Gruber osztrák külügyminiszterhez, amelyben kiemelte a kapcsolatok minden irányú elmélyítésének fontosságát, mint a demokratikus Duna medence felépítéséhez nélkülözhetetlen feltételt.13 Néhány héttel később a minisztertanács ülésére készített előterjesztés az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országainak egymásra utaltságát emelte ki, hangsúlyozván: „annyira egymásra vannak utalva, hogy szoros baráti együttműködésük nélkül boldogulásuk nem lehetséges.”14 Ha lassan is, de előrehaladtak a tárgyalások a különböző jogsegély-egyezményekről, a határ mentén létező kettősbirtokok műveléséhez nélkülözhetetlen kishatár-forgalmi helyzet rendezéséről, a közös határállomások használatáról. 1946. októberében Molnár Erik népjóléti miniszter megbeszéléseket kezdeményezett a kölcsönös érvételét. Lásd Gerald Stourzh: Um Einheit und Freiheit. Staatsvertrag, Neutralität und das Ende der Ost-West-Besetzung Österreichs 1945-1955. 5. durchgesehene Auflage 2005 Wien, Böhlau 11-27. passim.

10 Lásd Gecsényi Lajos: A budapesti osztrák képviselet jelentéseiből 1946-1947. In: Levéltári Szemle, 1992. 1. 57-76., uő.: Magyar osztrák kapcsolatok 1955-1956. In: Társadalmi Szemle, 1995. 10. 78-90.

11 Protokolle des Ministerrates der Zweiten Republik Kabinett Leopold Figl I. 20. Dez. 145 [? - 1945! EL.] bis 8. Nov. 1949 Bd. 1. (Verlag Österreich 2004) 4. old. 1945. december 20.

12 ÖStA AdR BKA/AA Kabinett Minister Gruber 266/K/1946 - Gruber válaszai Eugen von Irinyi az Universal-Korrespondenz kiadója és főszerkesztője kérdéseire.

13 MÓL XIX-J-1-j Ausztria IV 26.KÜM 45/pol.res./1946

14 Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyveL. i.m. 851.

22