Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása
98 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján erre összehívták a polgárokat és a mezőváros tanácsát, és közösen úgy határoztak, hogy az összes erőszakkal lekaszált szénát a mezőről elszállítják, vagy pedig helyben elégetik. Erről azonban a prépostot is értesítették, nehogy a tudta nélkül történjen a dolog.359 Úgy tűnik, hogy ebben a kapcsolatban azt is természetesnek tartották, hogy az úr is segíti őket baj esetén. Azt, hogy számítottak uruk segítségére, szintén egy liszkai eset mutatja meg. 1487-ben a mezőváros lakói írtak újra levelet földesuruknak, melyben kifejtették neki, hogy szőlőik megtámadása miatt nagy kárt szenvedtek el, ezért a királyi adót sem tudják már kifizetni, sőt, egyes polgártársaik más birtokokon kénytelenek aratni szükségükben. Mivel a fizetés határideje már régen elmúlt, ezért 25 forint pénzsegélyt kérnek alázatosan és szívhez szóló könyörgéssel a préposttól, hogy „a sárkány torkából kiszabaduljanak", mivel nekik, a prépost szegény jobbágyainak a „segítő és védelmező Istenen kívül már senkijük sincs".360 Még az iméntinél is sokatmondóbb a polgárok véleménye a következő két esetben. Gönc tanácsa 1522-ben írt levelet Bártfa városnak, miszerint egy polgártársuktól egy bártfai özvegyasszony vásárolt két hordó bort, amelynek vételárát azóta sem fizette ki. A tanács ezért felszólítja a bártfaiakat, hogy a mondott polgártársuknak, aki egyúttal uruk, az erdélyi vajda jobbágya, szolgáltassanak 359 A csicseriek „cum eorum iobagionibus in possessione Vys commorantes, omnia fenelia in metis vestrarum dominationum ad opidum Lizka pertinentes a possessione Vys usque ad fossatum Chyrkeffwz defalcaverunt et defalcare fecerunt in preiudicium et dampnum valde magnum." Az officiálisok ezután összehívva a lakosokat „simul cum assessoribus nostri opidi decreveramus faciendum, ut unanimiter omnia fena falkata(!) violenta manu de fenetis preascriptis(l) deportaremus, sew loco in eodem conburi faceremus. Tandem nobis consultum extitit, ne premissa facere deberemus absque scitu vestrarum dominationum" stb. - DF 265 246. 360 A polgárok sanyarú helyzetük miatt „per presentem taxam regie maiestatis dietim veximus, quia unde a nobis solvere fieri possit, inhabemus multi ex nobis qui dicati sunt metere se ad alias possessiones alienaverunt propter ipsorum inopias". A pénzt azért is kérik, „ut a fauce draconis nos deliberare valemus... quia neminem preter Deum adiutorem, protectorem ac defensorem habemus". - DF 264 546. Itt egy kuriózumnak nem tekinthető jelenségről van szó egyébként, amit példákkal is igazolni lehet. A debreceniek a 15. század nagyjából utolsó harmadából fennmaradt, pontosan nem datálható oklevelükben a székelyhídi vásáron elszenvedett sérelmeik miatt panaszkodnak a földesuruknak (DL 48 053.), de a falunak minősülő lökiek és hódosiak is panasszal fordulnak egy hatalmaskodás miatt urukhoz (1500, DL 56 310., illetve 15. század eleje, DL 82 804.). A 14. század végén ugyanígy tesznek a váriak (DF 284 788.), míg a varsányiak 1417 és 1498 között öt alkalommal írnak levelet a földesuruknak különféle ügyes-bajos dolgaikban (DF 281 867, DL 55 978., DL 56 002., DL 56 035., DL 82 131.). A varsányiakkal szomszédos túriak 1471 és 1502 között hat alkalommal írnak a birtokosnak, részint hatalmaskodás miatt panaszkodva, részint különféle információkat kérve, de az is kiderül, hogy egy esetben ők adtak kölcsön 25 aranyforintot, amit az 1471. évi levéllel próbálnak visszakérni (DL 55 952., DL 56 041., DL 56 284., DL 82 120., DL 72 088., DL 56 336.). A jobbágy-földesúr viszony ezek szerint máshol is gyakran kiegyensúlyozott, mi több, kölcsönös lehetett. További adatokra a földesúr- mezővárosi jobbágy kapcsolathoz lásd Lakatos: Hivatali írásbeliség 93-96.
