Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 99 igazságot.361 Ez a mezővárosi polgári létre vonatkozó megjegyzés fontos tartalommal bír. Egyrészt találóan mutatja be, hogy a mezővárosi polgár hogyan ítélte meg saját helyzetét. Státusza kettős volt: egyszerre volt ura jobbágya és egy polgári közösség tagja, azaz conávise.362 Ebből következik, hogy közösségi létből származó szabadságának foka azon múlt, hogy földesura mekkora teret engedett e közösségi jogok - mint például a szabad ingatlanforgalom és az ön- kormányzat - gyakorlásának. A földesúr e jogokat azonban másokkal szemben is igyekezett betartatni, azaz megvédte a közösség tagjait a jogsértésektől. Ilyen szempontból ez az üzenet egyfajta figyelmeztetés is volt a bártfaiak számára: a mezőváros földesura nem akárki, hanem igen nagy befolyással bíró személy, ezért nem ajánlatos szembeszegülni vele (és a jobbágyaival - egészíthetnénk ki a gondolatot). Amennyiben kétségeink lennének azzal kapcsolatosan, hogy a tanács fenyegetésnek szánta ezt a félmondatot, érdemes egy másik levélből is idézni. 1515-ben az újhelyi magisztrátus szintén borvásárlásból származó tartozás behajtását kéri számon a bártfaiakon. A levél végén még - mintegy mellékesen - megjegyzik: az összeget pedig ne vonakodjanak megadni, mivel azt nem másnak, mint nagyságos uruknak és védelmezőjüknek a megbízásából a tanács mindenáron vissza fogja szerezni.363 Az utóbbi két példa alapján úgy látszik tehát, hogy a mezőváros jogainak szabad gyakorlása a földesúr befolyásán is múlt. Minél előkelőbb volt, annál nagyobb volt a garancia arra, hogy szükség esetén befolyását felhasználva meg tudja védeni, vagy akár bővíteni is tudja polgárainak jogait. A mezővárosok lakossága ezért mint e jogok védelmezőjére tekintett urára, kiváltságainak gyakorlását annak befolyásán keresztül látta biztosítottnak. Saját helyzetét is néha földesura tekintélye és hatalma alapján ítélhette meg. Minél befolyásosabb volt az úr, annál erősebb volt polgárainak az öntudata is, főként, ha településük érdekvédelméről volt szó. Ez rámutat egyébként a Hegyalja mezővárosi fejlődésének egy nagyon fontos sajátosságára: a térség a középkor nagy részében a király, később pedig igen befolyásos nagybirtokos családok kezében volt, ami kedvező feltételeket teremtett a mezővárosok fejlődése szempontjából. Egy báró ugyanis - amellett, hogy általában személyes kapcsolat is fűzte a királyhoz, és ezért könnyebb volt kedvezményeket szereznie tőle - nyilvánvalóan egy közép- vagy kisbirto361 p>p 218 040.: „nostro concivi oppidi iám predicti ac jobagioni domini nostri Wayvode Trans- silvaniensis iustitia administrare velitis". Az említett földesúr Szapolyai János erdélyi vajda volt. 362 Szintén ilyen kettős (polgár - jobbágy) státuszról beszélnek még a Hegyaljáról Tállyán (DF 271 664.), az ország más területein fekvő mezővárosaink közül pedig Debrecenben (DL 24 291.), Tiszavarsányban (DL 55 978.), Kurimán (DF 218 056.), de a püspöki székhely Vácon (Kubinyi: Városfejlődés és vásárhálózat 7.), és a királyi város Visegrádon is (Iványi: Eperjes levéltára 1197. sz.). 363 DF 217 474.: „nam alias, ex mandato patroni ac domini nostri magnifici, nos id, quod nostrum est, quoquomodo poterimus". Itt egyébként nyilvánvalóan a fentebb kissé negatív szerepben említett Pálóci Antalról lehet szó.
