Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 97 A fent említett példák alapján sem szabad azonban általánosítani. Egyes földesurak ugyanis egyáltalán nem tettek különbséget saját és mások jobbágyai között, ha erőszakoskodásról volt szó. Erről tanúskodik Pálóci Antal zempléni ispán végrendelete is, amelyet 1526-ban - még mielőtt a török ellen indult volna - foglaltatott írásba. Ebben számos más rendelkezése mellett azt is elrendeli, hogy az általa a jobbágyaitól többek között Patakon és Újhelyen is elvett szőlőket adják vissza eredeti tulajdonosaiknak. Az eset sokatmondó, az a tény azonban, hogy a szőlők elvételét szemmel láthatóan lelkiismereti kérdésnek tekintette, éppenséggel mégis arra utal, hogy ez az eljárás nem lehetett általános a földesúr és a mezővárosi polgár viszonyában.356 Összefoglalva a fentieket, a földesúr legalapvetőbb érdeke a rend és a nyugalom fenntartása volt a mezővárosban. Ha ezt sikerült elérnie, akkor már teljesült a fő célja: a település nem okozott számára nagyobb fáradságot, mégis állandó és jelentős jövedelemmel látta el. Ennek érdekében pedig az úr arra is hajlandó volt, hogy a polgárság felé a jobbik arcát mutassa és ne akadályozza önkormányzatuk működését. Ebbe apróbb, de jelzésértékű szívességek is beleférhettek. így is lehet mindenesetre értékelni az olyan eseteket, mint amikor például Liszkán egy birtokügyletet az egyébként távol (példánk esetében Sze- peshelyen) lévő földesúr házában folyik le.357 Vajon a polgárok a fent kifejtettek tükrében hogyan ítélték meg a földesúr személyét, hogyan helyezték be saját státuszukat ebbe a helyzetbe és milyen módon fért ez össze az említett mezővárosi polgári öntudattal? Szerencsére rendelkezünk néhány olyan megjegyzéssel a hegyaljai mezővárosi kiadványokban, amelyek talán árnyalhatják a - sajnálatos forráshiány miatt kissé merev és színtelen - összképet. Először is, a polgárok a földesúrral fennálló viszonyukat a világ normális rendjének és magától értetődőnek tartották.358 A kettejük közötti kapcsolatban az is teljesen természetes volt, hogy ha a földesúr érdekei csorbát szenvedtek, akkor automatikusan kiálltak mellette, és támogatást nyújtottak neki. Főként igaz volt ez, ha ráadásul közös érdekekről volt szó. így jártak el például a lisz- kai polgárok, amikor 1475-ben officiálisaikkal együtt levelet írtak földesuruknak, Gáspár szepesi prépostnak. Mint írják, a prépostnak a liszkai határban lévő szénáját két csicseri nemes, úgymint Chyontos és Brozech nevezetűek, visi jobbágyaikkal lekaszáltatták a prépost és népei nem kis kárára. Az officiálisok 356 DL 82 732.: „iobagionum nostrorum vineas in Pathak, Vihely, Szentpeter et aliis locis per defectum seminis aut alia de causa abstulissemus ordine iure revideant et ipsis restituant". 357 A helyszín: „in hospitio domini prepositi, domini nostri gratiosi" - DF 214 648. (1474). Az is elképzelhető, hogy a „vendéglátásnak" más oka volt, például a földesúr házában volt csak írástudó személy. 358 grre mainak a mezővárosi kiadványokban azok a megjegyzések, mint például a liszkai tanács által 1484-ben papírra vetett „a mi természetes urunk" kifejezés: "reverendo patri domino Gáspár decretorum doctori, preposito prefate ecclesie Sancti Martini de Scepus, domino scilicet nostro naturali gratioso" - DF 264 539. További példák a térségből: Jászó (DF 232 861.), Héthárs (DF 212 778.), Kurima (DF 218 056.).
