Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 93 polgári szokása szerint". A tanács kéri tehát a királyt, hogy ebben a szabadságban őrizze meg őket, nehogy a város joga csorbát szenvedjen.340 A polgárok szabad végrendelkezését ez alapján tehát alapvető jogaik közé sorolták a patakiak, így amikor azt a király akadályozni próbálta, bátran hangot is adtak rosszallásuknak. Azt, hogy a polgárok milyen sokra tartották jogi kiváltságaikat és önkormányzatukat, még egy dologból valószínűsíthetjük. Egyes esetekben a mezővárosi kiadványok szerint a tanács nem csak hogy intézkedik az ügyekben, hanem egyenesen saját bírói székről is beszél.341 Az egyik ilyen eset Tárcái mezővárosból származik 1434-ből. Bár az oklevél kiadói között a bíró és két esküdtje mellett egy bizonyos János litteratus és a két tokaji várnagy is ott volt, minden bizonnyal a mezőváros tanácsára vonatkozik a bírói szék említése.342 A másik adat Újhelyről való 1391-ből, amikor a helyi magisztrátus egy telek és tartozékai, valamint egy szőlő végrendeletileg történő örökítéséről állított ki oklevelet. Az ügyet a mezőváros szokásos törvényszékén igazolta egy tanú.343 Vajon a földesúr hogyan viszonyult a mezővárosi polgárok szabadságaihoz, valamint ahhoz, hogy dolgaik intézésében a helyi szokásjogot tekintették a mérvadónak? Azért is lényeges ez a kérdés, mert a hegyaljai mezővárosok 340 A város felpanaszolja, hogy bár „privilegialia instrumenta regum felicis recordationis prede- cessorum vestrorum et vestra confirmatione super eo habeamus, quod universe cause pos- sessionate more civili super sessionibus et vineis et quorumlibet bonorum infra septennium non moverentur, post hec movere et ventillare ipsas causas in medio nostro non valerent et etiam homines videlicet nostri concives de hoc seculo migrantes bona eorum... ultimo die et ipse legandi, evadendi, donandi vel ecclesie more testamentali derelinquendi liberam haberent facultatem". A birtokokat jelenleg bíró polgártársuk „iuxta predictam libertatem nostram et civitatem vestre serenitatis" bemutatta előttük oklevelét, amellyel bizonyította, hogy azok csak őt illetik „more civili nostre libertatis". Kérik tehát ezért a királyt, hogy „in eadem libertate nostra, nos conservare velitis, ne in fungendo ipsam libertatem vestram, civitas plus minuatur et nos grande preiudicium et dampna per hoc patiamur". - DL 77 244. Az ügyet egyébként Mályusz Elemér is említi és a tárnoki joggal hozza összefüggésbe. Vö. Mályusz: Mezővárosi fejlődés 150. 341 Megjelenik ez a jellegzetesség több környékbeli mezővárosban is: Tiszavarsány (DL 55 978.), Varannó (DF 215 426.), Terebes (DL 19 041.), stb. 342 Egy nemesi szőlő végrendeletileg került az özvegy és fia tulajdonába, amihez az elhunyt testvére „coram nobis et aliis in sede nostra circumsedente" járult hozzá. - DL 99 498. Mivel hasonló terminológiát használtak különböző bírói fórumokon, így például az úriszéki bíráskodásnál is, felmerülhet, hogy az oklevél nem a mezővárosi tanács, hanem például a várnagyok bírói székére utal. Mivel azonban a keltezés helye is Tárcái, ez a változat nem tűnik valószínűnek. 343 DL 7734.: „in sede nostra iudiciaria in dicta Vyhel celebrari consueta". Itt a tarcali példánál jóval egyértelműbb a helyzet. Figyelemre méltó, hogy ugyanezzel az üggyel kapcsolatosan Kakas Miklós pataki plébános is kiadott egy oklevelet 1391. március 10-én, amelyben ő is megemlíti a dolgot: „in sede ipsorum iudiciaria per ipsos in prelibata Vyhel celebrari consueta". - DL 7676. Egyébként köztudottan a megyei bíróságok bírói székének megnevezésére is a „sedria" kifejezést alkalmazták, a „sedes iudiciaria" pedig a 15. század második felében már a királyi bíróságokra is használatos volt. Hajnik: Bírósági szervezet és perjog 54.
