Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása
94 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján lakói láthatólag elvárták, hogy ügyeiket e jogok és kiváltságok alapján zavartalanul, mások beleszólása nélkül intézhessék. A birtokos földesúr viselkedésének három vonását érdemes kiemelni. Az első az, hogy többször is felfedezhető az az igyekezet, amellyel mezővárosát fejleszteni, lakóinak helyzetét javítani akarta. A második, hogy - legalábbis a hegyaljai forrásanyag tükrében - láthatólag kerülte, hogy a mezőváros belső ügyeibe személyesen is beleavatkozzon, míg a harmadik, hogy ennek ellenére néha személyes viszonyt ápolhatott a polgárok némelyikével. A mezővárosok helyzetének javítására vonatkozó adatokat már korábban, a helytörténettel foglalkozó fejezetben említettük. Csak a rend kedvéért szeretnénk ezekre visszautalni. A mezőváros fejlesztésének célját mutatja például a pataki és újhelyi templomok részére 1418-ban a két Perényi testvér: Miklós és László által a pápánál kijárt búcsúengedély, szintén Patakon Héce városrész 1461. évi királyi kiváltságolásának Pálóci László általi szorgalmazása, vagy pedig a szikszói földesúr 1387. évi hídépítési engedélye familiárisainak, jutalmul a vásár fellendítéséért és a templom építéséért.344 Ezek az esetek ha mást nem is, de a fejlesztő szándékot mindenképpen meggyőzően bizonyítják. Hozzá kell tenni, hogy itt egyébként is olyan közös érdekekről volt szó, amelyek mindkét fél számára hasznosak voltak. Ami a település belső életének tiszteletben tartását illeti, távolságtartásának oka nagyrészt az volt, hogy a polgárok ügyes-bajos dolgaiba - elég, ha csak az intenzív ingatlanforgalomra gondolunk - amúgy sem látott volna bele, ezért jóval egyszerűbb volt a számára, ha hagyja, hogy a magisztrátus a település szokásjoga alapján ezeket az ügyeket önállóan intézze. Az önkormányzat akadályozása amúgy is csak nem kívánt feszültségek forrása lett volna. A földesúr számára az igazán fontos nyilvánvalóan csak az lehetett, hogy az oppidum belső viszonyai rendezettek legyenek, földesúri járadékait pedig e folytán időben és rendben megkapja. Még inkább logikusnak tűnik ez az állítás olyan mezővárosok esetében, amelyek bortermelésük folytán jelentősebb jövedelmet jelentettek a számára. Mivel ez nagy befektetést igényelt, fontos kérdés volt a szőlő művelője számára a nyugodt munka, a biztonság és a kiszámíthatóság.345 A jelek szerint a földesúr leginkább akkor avatkozott bele a mezőváros bel- ügyeibe, ha éppen ezek a tényezők forogtak veszélyben. Ilyen lehetett, ha például egy ügyben huzamosabb időn keresztül sem sikerült a polgároknak döntést hozni. A hosszan elhúzódó birtokperek ugyanis mindig akadályozták a nyugodt termelést, ezáltal a földesúr jövedelmét is csökkentve. így történt ez Újhelyen, ahol a tanács 1419. évi oklevele beszámol arról a hosszan tartó per344 Vö. 89., 120., és 230. jegyzet. 345 Azt, hogy a mezővárosok belső ügyeibe a földesúr általában nem szólt bele, Bácskai Vera is elismeri. Nem tudunk azonban egyetérteni azzal a saját korának kötelező osztályharcot hangsúlyozó véleményével, hogy a fő céljuk emellett a szabadságjogok és a függetlenség megnyirbálása lett volna. A hegyaljai mezővárosokkal kapcsolatosan legalábbis semmi ilyenre nincs adatunk, sőt, inkább az ellenkezője tűnik valószínűnek. Lásd Bácskai: Mezővárosi önkormányzat 10.
