Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása
92 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján kiadványban szereplő ingatlanügy a város jogainak figyelembe vételével zajlott, s emellett még a pecsételéssel kapcsolatos szokásjogot is megemlítették. A tanács ugyanis bizonyos okok miatt „régi szokásán kívül" pecsételte meg az oklevelet.338 Tolcsván 1505-ben a szavatosságvállalás feltételei történnek a település szokása szerint, 1510-ben ugyanilyen szokásnak nevezik azt, hogy a házak eladása annak tartozékaival történik, 1517-ben pedig annak a fontosságára hivatkoznak ilyen formában, hogy csakis ellentmondás nélkül érvényesek az ingatlanügyek.339 Az ügyletek legitimitása a fentiek szerint tehát annak függvénye is volt, hogy a szokásjognak megfelelő jogi aktusokkal zajlott-e le. Egy dolog mindenképpen remekül látszik a fenti példákból. A helyi szokásjog és a városi kiváltságok a polgárság identitásának alapvető alkotóelemét képezhették. Az, hogy ez a tényező milyen közösségformáló erővel bírt, legjobban Patak város 1358. évi, I. Lajos királynak küldött levele példázza. A király a szöveg szerint előzőleg felszólította a várost, hogy szolgáltassanak igazságot a néhai káliói bíró két lányának bizonyos pataki udvarház, szőlők és egyéb birtokok ügyében, amelyek egykori pataki polgároktól származtak. Az ügyről a város a királynak és anyjának jelentést tett, egyúttal felpanaszolva, hogy habár rendelkeznek a király elődeinek a kiváltságlevelével, amelyet Lajos is megerősített, miszerint ha a polgári szokás szerint (more civili) birtokügyben hét évig per nem indult, azután már ezeket az ügyeket a város körében sem elindítani, sem pedig tárgyalni nem lehet, polgártársaik pedig utolsó napjukon szabadon dönthetnek arról, hogy valamit bárkinek, tudniillik rokonoknak vagy idegeneknek akár egyházi szokás szerint is (ecclesie more) örökül hagyjanak vagy ajándékozzanak. A város polgárai, habár a király levele szabadságuk ellen való volt, ennek ellenére is készek lettek volna a két nő számára a teljes igazságszolgáltatást megadni, ha azok akármilyen bizonyítékkal rendelkeztek volna arról, hogy őket ezek a javak, vagy azoknak csak egy része is megilleti. Ezzel szemben egy polgártársuk bemutatta előttük oklevelét, amely szerint a birtokok csakis őt, családját és leszármazottait illetik, a „város szabadságjogának 338 A vevőt a tanács „salvo tamen iure nostro declarato in pacificam possessionem declarati molendini " bevezeti („intromisimus"!) a birtokba, a pecsételés pedig „extra consuetudinem nostram antiquam" történik. - DL 21 935. Ez a „régi szokáson kívüli megpecsételés" egyértelműen azt takarja, hogy Újhelyen, amint azt jelen munka szokásjoggal kapcsolatos fejezetében ismertetjük majd, nem az év minden napján pecsételtek meg okleveleket, hanem csak egy, esetleg néhány kitűzött „pecsételési napon". A pecsételés tehát nyilvánvalóan nem a pecsételés szokásos időpontjában történt, és erre hívták fel gondosan a figyelmet az oklevélben. 339 1505: Az eladó a vevőket „reservare teneatur in spatio anni unius tribusque diebus adiunc- tis", ha pedig a birtokban valaki mégis megtámadná őket, akkor „ante litis ingressum valorem sew existimationemf!) dicte domus deponere debeat sicque iure legitimeque procedat iuxta ritumque huius possessionis nostre". - DF 229 262.; Szintén 1505-ben, egy másik tolcsvai oklevélben is az áll, hogy ha valaki a vevőt „molestare vel in causam trahere niteretur sew conaretur, extunc ante litis processum sew ingressum estimationem vinee iamfate persolvat, tandem hic iure mediante procedat." - DF 229 261.; 1510: „cum omnibus suis utilitatibus et pertinentiis, agris scilicet cultis et incultis, pro ut mos est vendicionis domorum" - DF 229 381.; 1517: „de iure nulloque contradicente" - DF 229 539.
