Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása
11. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 91 Néhány esetben a település valamely konkrét kiváltságára vagy országos jogi normára is utalnak a polgárok. Előbbire jó példa az a már említett eset, amikor a pataki tanács 1359-ben a jogtalan vámszedés miatt hivatkozik régi kiváltságaira.332 Utóbbiról van szó ugyanakkor 1334-ben, amikor Patak város tanácsa egy emberölési ügyben intézkedett, és a felek között a döntésig treugát rendelt el „a jog szerint".333 Ezeket tehát élesen el kell különíteni a helyi szokásjogtól, hiszen ez a két példa éppen azt mutatja, hogy melyek azok az ügyek, amikre a helyi jog már nem adott megfelelő választ, és ezért más jogforráshoz kellett a polgároknak nyúlniuk. Egyes esetekben röviden és pontosabb magyarázat nélkül utalt a mezővárosi kiadvány a helyi szokásjogra. Ilyen Szikszón és Újhelyen is előfordult, és általában a tanácsnak az ingatlanforgalommal kapcsolatos felügyeleti jogát indokolták meg vele.334 Máskor viszont konkrétan is megemlítik a folyó üggyel kapcsolatosan azt, hogy a mezőváros éppen melyik helyi jogelvet alkalmazta az adott kérdésben. 1366-ban Patakon a pénztartozás ki nem egyenlítése esetén „a város régi joga, vagy szabadsága szerint" a hitelezőt az adós ingatlanaiból kellett kielégíteni.335 Liszkán 1475-ben az ingatlanforgalom azon két „dicséretes szokás" mellett történt, amelyek a vételárnak a tanács és a tanúk előtti kifizetése és az áldomás voltak.336 Tállyán 1485-ben szőlőadásvétel során szintén a pénz átadását és az áldomást tekintik ilyen fontos jogelvnek.337 Újhelyen 1509-ben egy mezővárosi 1349-ben és 1356-ban Beregszászon (DL 76 950., DL 77154.), 1462-ben Szatmáron (DL 99 006.), 1468-ban Kazán (DL 90 118.), 1469-ben Miskolcon (DL 83 780.), 1474-ben Tiszavarsányban (DL 55 978.), 1480-ban és 1517-ben Huszton (DF 285 466., DL 84 631.), stb. A régió mezővárosainak szokásjog-használatára: Gulyás: Mezővárosi ingatlanforgalom 59-60. Amikor a nagyhatvani tanács 1452-ben oklevélbe foglalja a helyi konventtel a tizedfizetés kapcsán kötött megállapodását, akkor nem a saját szokásjogára, hanem a pásztói consuetudora hivatkozik. Talán a Buda jogát elnyert település presztízse is szerepet játszhatott ebben. DF 210 711. A pásztóiak 1407. évi kiváltságlevele: ZSOII. 5456. sz. 332 A vámszedés „nostram libertatem privilegialem ab antico approbatam" ellenére történt. Lásd 302. jegyzet. 333 Az ügyben „pro bono silencii et iuris vigore usque finalem eiusdem cause decisionem, taliter de iure decernendo duximus treugam" - DL 76 478. 334 Szikszón a tanács az ingatlanforgalmat szőlő esetében három alkalommal is „more et consuetudine nostre civitatis" engedélyezi. - DL 9159. (1406), DL 70 768. és DL 9452. (mindkettő 1408). Újhelyen 1504-ben a mezőváros tanácsa „more solito" ad ki pecsétjével megerősített oklevelet egy szőlőügyletben. - DL 67 367. 335 János egykori pataki bíró bizonyos pénzösszeggel tartozott Chama fia Istvánnak, amit a határidő eljővén, nem bírt visszafizetni. Az adós ezért „iuxta ritum seu libertatem nostre civitatis ab antico approbatam cum possessionibus suis, scilicet vineis per condignas estimat- iones" elégíti ki hitelezőjét. - DF 219 563. 336 £>p 269 671.: „centum florenis sine sex florenis veri et iusti ponderis monete regni Hungarie, quos laudabili consuetudine ipsis...solvit coram nobis", valamint „mercipotu benedicendo laudabili alia, aput nos consuetudine habita". 337 Az eladó az összeget „iuxta morem et consuetudinem ac robur et vigorem loci eiusdem, prout inibi moris est" adta át, majd pedig „mercipotus seu victima" során „contra quosvis impeditores" erősítették meg az üzletet. - DF 215 141.
