Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 4. A mezőváros jogi helyzete és szabadsága: polgárság és földesúr állásfoglalása
90 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján terique cives de eadem, vagy az universi cives et hospites de eadem is, mivel ezeknek a polgároknak az összessége alkotta magát az universitast.327 A fentiek mellett a communitas fogalom is feltűnt, bár ritkának tekinthető a hegyaljai mezővárosi oklevéladás gyakorlatában. Nem véletlen, hogy éppen Patakon és Újhelyen fordult elő, amelyek a jogi helyzet szempontjából - ha előtörténetüket nézzük - kiemelkedtek a többi mezőváros közül.328 Még egy olyan kifejezést érdemes megemlíteni, ami a fentiekkel rokon értelmű volt, ez pedig a cohors. Mivel a szót tudtunkkal csak városok használták ilyen értelemben, ez is azt mutatja, hogy a hegyaljai mezővárosok identitása a közeli civitasok példáját szem előtt tartva fejlődött ki.329 A communitas vagy universitas létének jogi tartalma részben az is volt, hogy a közösséghez tartozók meghatározott jogi elvek, jelen esetben a helyi szokásjog - amely mindegyikükre egyformán vonatkozott - alapján élték mindennapi életüket. A mezővárosi polgárság öntudatának egyik alapja éppen ez a szokásjog volt, amit a hétköznapi életben is használtak, s amit általában a földesúr és az oppidummal érintkező egyéb személyek is tiszteletben tartottak. Bár ilyen helyi szokásjogra gyakran hivatkoznak az egyes falvak is kiadványaikban, talán éppen ennek szabad, akadályoztatástól mentes alkalmazása tekinthető az egyik fontos - persze, nem az egyetlen és legfontosabb - feltételnek akkor, ha a mezőváros-létről beszélünk.330 Jelentősége természetesen az önkormányzat szempontjából is kiemelkedő, hiszen annak jogi kereteit is alapvetően meghatározta. Érdekes kérdés, hogy a mezővárosok lakossága vajon mekkora szerepet tulajdonított ennek a szokásjognak. A Hegyalja mezővárosi kiadványaiban több alkalommal is megemlítik a helyi ius, mos, vagy consuetudo létezését, és általában az ingatlanforgalommal kapcsolatosan hivatkoznak rá, azaz a polgárok is sajátos jelenségként értelmezték saját jogszokásaikat.331 327 A példák szerint sorrendben: DL 76 452., DL 8115., DL 8612. 328 Patak: „iudices ac seniores totaque communitas civium" - DL 47 939. (1358-1360 к.); Újhely: „tota comunitas nostra" - DL 21 935. (1509). Lexicon Latinitatis II. 224-225.: „de universitate incolarum", „de civibus unius urbis", „senatus civitatis" és „de iobagionibus villae" használata ismert. 329 Patakon 1356-ban tűnik fel a „tota cohors civium et hospitum de Pothok" - DF 219 468. A „cohors" szó általában katonai értelemben fordul elő, de - bár nem tűnik gyakorinak - a „communitas" szinonimájaként volt használatos a városokban. így például Privigye oklevele 1389-ben („Thomas iudex Priuygnensis omnisque iuratorum cohors, nec non tota universitas eiusdem communitatis"), Trencsén pedig 1416-ban használja ilyen értelemben a zsolnaiakra („contra advocatum presentem et futurum eiusque consilii iuratos atque communitatis cohortem civitatis Silinensis sepefate"). - CDH X/l. 563. és ZSO V. 2536. sz. A középkori magyarországi latinság szótára ezeket a példákat nem ismeri, így ezt a jelentést sem említi. Vö. Lexicon Latinitatis II. 173-174. 330 Olykor a falvak is saját szokásjogukra hivatkoztak, és több esetben címezték magukat "uni- versitas"-nak vagy „communitas"-nak. Kubinyi: Falusi önkormányzat 247-248., Szabó: Középkori magyar falu 86-87. 331 A helyi szokások hangsúlyozása a mezőváros által gyakorolt jogi aktusok során az ország más oppidumaiban is többször kimutatható. Szerepel például mezővárosi kiadványban
