Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)

II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 3. Jogsértések és a közösségi fellépés

II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 79 ügyeletét szintén a tanács végezte. 3. A szőlőművelés során a Hegyalja, mint tájegység mezővárosai hasonló arculatot öltöttek és a különböző mezővárosok között egyfajta összetartozás-tudat alakult ki, amely a későbbiekben lehetővé tette, hogy egységesen lépjenek fel érdekeik védelmében. 4. A bortermelésbe bekapcsolódó mezővárosi polgárság élénk kereskedelmet folytatott a közeli városokkal.283 Kapcsolatuk az élet minden terén szorosabbá vált, ez pedig a mezővárosok lakosságának öntudatára és világképére is nagy hatással volt. A kereskedelem az anyagi felemelkedés lehetőségét is felvillantotta a polgár­ság előtt. 3. Jogsértések és a közösségi fellépés A mezővárosok, sőt a falvak néhány alapvető jogát még a Tripartitum is el­ismerte. így például az egyes helységek jogának a régi szokásoknak megfelelő megtartását, bizonyos esetekben a büntetőbíráskodási joghatóságot, a mező­városokban pedig még a pecséthasználati jogot is.284 A mezővárosok jogainak érvényesülését azonban alapvetően mégis csak az határozta meg, hogy azok, akikkel e települések kapcsolatba kerültek, tényle­gesen mit gondoltak szabadságuk mértékéről, tiszteletben tartották-e azt, vagy pedig egyszerű jobbágyokként viszonyultak hozzájuk. Fontos volt emellett a saját földesuruk állásfoglalása is, amelyet személyes jellemvonásai, értékrendje és nem utolsósorban egyéni érdekei alapján alakított ki. A mezővárosi polgári státusz mozgásterének bővítéséhez gyakran az oppidumok lakossága is hozzá­járult. Egyes tetteik a településük jogairól alkotott általános elképzeléseiket és „polgári" öntudatukat is jól tükrözték. Forrásaink alapján megállapítható, hogy ha a hegyaljai mezővárosok lakos­ságának bármely szabadsága csorbát szenvedett, annak hátterében a legtöbb esetben idegenek, nem pedig saját földesuraik álltak. A jogsértések főként a polgárok személyes jogai, illetve javai ellen irányuló, és a korban mindenna­posnak tekinthető hatalmaskodások, erőszakos cselekmények formájában je­lentek meg.285 Ilyen tekintetben tehát egyáltalán nem érzékelhető, hogy bár­milyen előnnyel is járt volna az, hogy valaki nem egy hétköznapi jobbágyfalu, hanem egy kiváltságos mezőváros lakója volt, sőt, egy nagyobb népességű, 283 Ezt elősegítette a Hegyalja kedvező fekvése is. Az itteni mezővárosok ugyanis amellett a nagy forgalmú kereskedelmi út mellett feküdtek, amely közvetlen kapcsolatot jelentett Kassával és Bártfával. Eder: Mezővárosok és plébániatemplomok 124-126. 284 Kubinyi: Falusi önkormányzat 246. Érintett mezővárosaink közül Patakon és Telkibányán rendelkezünk arra vonatkozó forrásokkal, miszerint a büntetőbíráskodási jogával élt is a ta­nács. A példákat a későbbiekben ismertetjük. 285 A középkorból fennmaradt magyarországi oklevélanyag tekintélyes része - talán egyharma- da! - összefüggésbe hozható közvetlen vagy közvetett módon valamilyen hatalmaskodással. Tringli: Hatalmaskodások 691. A középkori hatalmaskodásokra összefoglalóan lásd Kőfalvi: Hatalmaskodás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom