Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 2. Szőlőművelés, borkereskedelem, extraneus birtoklás és az önkormányzat
78 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján ez bizonyos megélhetési lehetőséget, egzisztenciát.279 Ezzel szemben a helyi polgárok szőlőiket főként családi keretek között művelték. Bérmunkát valószínűleg csak akkor alkalmazhattak, ha kézművesek voltak és ezért kevesebb idejük volt a szőlőmunkákra, vagy ha kifejezetten kereskedelmi célból, nagyobb területen folytattak szőlőművelést. A szőlők a koraújkorban már bizonyosan különböző jogállásúak voltak. A 16. századtól kezdve különböztetnek meg a Hegyalján dézsmás, szabad és kerti szőlőket. Az egyes szőlőtípusok lehettek különböző társadalmi állású birtokosok kezében is, így például akár nemes is rendelkezhetett dézsmás szőlővel. A dézsmás szőlők után kilencedet, tizedet, munkajáradékot és ajándékokat kellett adni, míg a másik két típus adómentes volt. A szabad szőlők az első típusnál jóval többet értek. Az összes szőlőn belüli arányuk a koraújkorban nagyjából 20% körül lehetett. A harmadik kategória, a kerti szőlő aránya jelentéktelen volt a másik két típushoz képest. Ez a telek tartozéka volt és topog- ráfiailag is szorosan kapcsolódott a belsőséghez. Sajnos nem tudjuk, hogy a szőlők ilyen jogi elkülönülése fennállt-e már a középkor végén is.280 A fentebb felvázolt körülmények között alakultak ki a későbbi hegyjogi szabályok előzményei, melyek célja az extraneusok, a helyi polgárok és a földesúr jogainak szabályozása és összehangolása volt. A Hegyalján és környékén a szőlőművelés mint meghatározó ágazat hasonló típusú monokultúrás mezővárosok láncolatát hozta létre. A szokásjog és annak szervezeti keretei a tágabb régióban is hasonlóan alakultak. A szőlőművelés egységes és szilárd joggyakorlatot eredményezett a területen.281 A szőlőművelésnek az önkormányzatra és általában a mezővárosi fejlődésre gyakorolt hatásait a fentiek tükrében a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. A szőlő esetében kialakult a szabad ingatlanforgalom és ingatlanszerzés lehetősége, amit általában a magisztrátus által kiállított oklevelekben rögzítettek. A szőlők adásvétele intenzív volt, birtokosaik meglehetősen gyakran változtak, azaz nagy volt a fluktuáció.282 Ez a tény észrevehetően felélénkítette a mezővárosi hivatali írásbeliséget is. 2. A tanács jelentőségét és feladatköreit tovább gyarapította, hogy a szőlő szabad ingatlanforgalma magával hozta az extraneus szőlőbirtoklást. Az extraneusok és a helyiek jogainak összehangolása egy egységes és szilárd szokásjog kialakulását eredményezték, amelynek a fel279 Gecsényi: Bártfa szőlőgazdálkodása 475. 280 Balassa: Tokaj-Hegyalja 42-48. vö. Orosz: Hegyaljai mezővárosok 35-38. és Uő: Nagyvárad szőlőtermelése 139. A középkorból csak elvétve találunk adatot a szőlő jogállására. Talán a szabad szőlők státuszával bírt például 1506-ban az a tolcsvai szőlő, melyet „nemesi jogú" szőlőként említenek. - DL 21 594: „duas vineas suas... quarum una nobilitaris...". Regesztája: Bándi: Pálosok oklevelei 678. 281 Németh: Mezővárosi önkormányzat 306-310. A „hegyjog" kifejezés már a középkori Hegyalján is szerepelt: „a solutione iuris montani" - DAP II. 310. Itt azonban még a „hegy vám" szó értelmében volt használatos, vö. Solymosi: Adózás új rendszere 18-19. 282 Ez a jellemző a szőlőtermő területeken általános lehetett. Jó példa a szőlőbirtokosok cserélődésének intenzitására, hogy 1510-ben a Buda környéki szőlőknek csak mintegy 41,5%-a volt ugyanannak a birtokosnak a kezén, mint 1505-ben. - Kubinyi: Budapest története 129.
