Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 1. A Hegyalja mezővárosi fejlődésének történeti háttere
42 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Fontos kérdés a pataki és újhelyi városjog viszonya. Mivel az újhelyi kiváltságlevél pontjai a patakiak jogát veszik alapul, minden bizonnyal a 13. században már Sárospataknak is rendelkeznie kellett kiváltságlevéllel. Ez azonban nem maradt fenn.71 Mindezek mellett, mint általában, a sátoraljaújhelyi oklevél is a korban szokásos gazdasági, jogi és egyházi privilégiumokat foglalja magában.72 A gazdasági kiváltságok közül az egyik legfontosabb a hétfőnkénti hetivásár engedélyezése volt. A vásár forum liberum volt, a kiváltság ezért magával vonta azt az intézkedést is, hogy a király lemondott a neki járó vásárvámról. Emellett a vásárra látogató kereskedőket a szokásnak megfelelően királyi védelem alá helyezte.73 Újhely jelentős kereskedelmi és árutermelő tevékenységét bizonyítja a területileg korlátozott vámmentesség.74 Mivel ez a környező hat vármegyére (Borsova [Bereg], Sáros, Szabolcs, Zemplén, Ung, Újvár) és valószínűleg a pataki ispánságra vonatkozott, szinte bizonyos, hogy az újhelyi kereskedők speciális igényét tükrözte és egyúttal azt is megmutatja, hogy az újhelyiek mely területeken kereskedtek. A város megkapta a Bodrogon való halászati jogot is. Ez az engedély minden bizonnyal kiterjedt a környék többi, kevésbé jelentős vizére is. A kedvezmények mellett az uralkodó különféle kötelezettségeket is megszabott. Ez megegyezett az általános gyakorlattal, miszerint a városokat földbér (terragium) és különféle szolgáltatások (servitiumok) terhelték. A földbért ÚjBácskai: Mezővárosok 15. A kiváltságlevelek számára vonatkozólag lásd Fügedi: Mezővárosaink kialakulása 345. Tringli: Sátoraljaújhely egyházai 378. 71 Tringli: Sátoraljaújhely a középkorban 260-261. 72 A privilégiummal - több más város kiváltsága mellett - részletesebben is foglalkozik Fügedi Erik, ezért csak nagy vonalakban vázoljuk fel annak tartalmát. Vö. Fügedi: Városprivilégiumok passim. Pontjainak összefoglalására lásd még Tringli: Sátoraljaújhely a középkorban 251-254. 73 Itt meg kell jegyeznünk, hogy született ennek a passzusnak egy olyan értelmezése is, miszerint a vásárt húsvét másnapján tartották volna: „Továbbá akarjuk és megengedjük, hogy városukban Húsvét másodnapján szabad vásárt tarthassanak, amelyen az idegen kereskedők nem tartoznak vámot fizetni." - Csorba: Sátoraljaújhely kiváltságlevele 6. Mivel ez a forrásközlés egy régebbi kiadás alapján, annak átdolgozásával készült, valószínűleg figyelmetlenség eredményezte a félreértést. A latin szöveg ugyanis egyértelműen fogalmaz és hétfői vásárról beszél: „Item volumus et concedimus, quod in villa ipsorum secunda feria liberum forum celebretur et absque tributo." - Elenchus 53. Kérdéses még az idegen kereskedők vám- mentessége is. A királyi városok esetében ugyanis a „forum liberum" a vásár feletti joghatóságnak és gyakran a vásár jövedelmének a polgárság számára történő átengedését jelentette, míg magánföldesúri települések esetében ezeket általában a birtokos kapta meg. A vásárvám tehát nem szűnt meg, hanem továbbra is érvényben maradt, csak nem a király (azaz az ispán), hanem más szedte be azt. Vö. Fügedi: Városprivilégiumok 241-247. illetve Petrovics István: Vám. In: KMTL 710. Hozzá kell tenni, hogy újabban a „forum liberum" fogalmát szélesebben értelmezi a kutatás Fügedinéi, annak jelentéstartalma a 14. századra vélhetően egyre inkább kibővült: a vásárvám átengedése, a kereskedők és javaik védelmezése, valamint a vásár feletti joghatóságnak a vásárbirtokos kezébe történő átadása egyaránt részét képezhette a fogalomnak. Weisz: Vásárok és lerakatok 18-22. 74 A vásárvámra és a hét ispánságra vonatkozó vámmentességre lásd Weisz: Királyketteje 333- 334.
