Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 2. A hegyaljai mezővárosok középkori fejlődésének kutatási lehetőségeiről
30 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján A mezővárosok által kibocsátott oklevelek mellett természetesen még további forráscsoportok is felhasználhatók a térség középkori mezővárosi ön- kormányzatának vizsgálatához. Elsősorban a helyi plébánosi oklevéladásra gondolunk, amely láthatólag a magisztrátussal közösen végezte az ingatlan- forgalom kapcsán az oklevelek kiállítását. Ezek az oklevelek mennyiségileg néhány tucatot tesznek ki és nagyrészt a pataki és újhelyi plébánosokhoz kötődnek. Ingatlanforgalommal összefüggő oklevéladó tevékenységet más egyházi szervek is folytattak a területen. Itt főként a konventi (a szepesi, a leleszi és a jászói konventekről van szó) és a közjegyzői kiadványokat kell megemlítenünk, bár ezek száma elenyésző az előzőkhöz képest. Úgy tűnik, hogy leginkább felső-magyarországi polgárok, egyházi birtokosok és nemesek számára állítottak ki oklevelet különféle, de leginkább birtokügyekben. Nagyon fontos forráscsoportot képviselnek az önkormányzat vizsgálata szempontjából azok a magánlevelek is, amelyeket a helyi polgárok, várnagyok, vincellérek, vagy a földesúr küldött, általában a három környékbeli civitas tanácsának. A levelek témája szinte minden esetben borvásárlással vagy mással összefüggő pénztartozás, a címzettet pedig általában a követelés behajtására szólítják fel. A fentiek mellett még számos, vegyes eredetű oklevelet is fel lehet használni a vizsgálathoz, amelyek szórványos adatokat, néha csak utalásokat tartalmaznak. Az említett mezővárosi oklevelek nagyjából felerészben kiadatlanok, a többi forrás egy jelentős hányada nagyobb forráskiadások részeként már megjelent, de általában csupán regeszta formájában. Ilyenek az Anjou- és Zsig- mond-kori oklevéltárak kötetei, vagy Bándi Zsuzsanna nagy terjedelmű pálos regeszta közlése. Ugyanakkor például a mezővárosok lakóinak középkor végi levelezése szinte teljes egészében kiadatlan.* 57 ben fenn nem maradt, 1515-ös keltezésű oklevelet említenek például az újhelyi pálosok levéltárában a középkor végén: „Permutáció duarum vinearum facta est scilicet Kiszeleskew et Keweshegh ut patet in literis iuratorum de Wyhel." - DAP III. 71. Ilyen eltűnt oklevelek létét egyébként számos olyan utalás is bizonyítja, amikor a tanács a saját, de fenn nem maradt oklevelére hivatkozik. 57 A vizsgált források fénykép formájában megtalálhatók: A középkori Magyarország Levéltári Forrásainak Adatbázisa. http://mol.arcanum.hu/dldf/opt/all0505htm?v=pdf&a=start (letöltés ideje: 2015. április 27.). Az említett nagyobb volumenű forráskiadványok: AOT, Anjou és ZSO. A nemesi levéltárakban fennmaradt oklevelek főként a Zichy és Kállay családok okmánytáraiban találhatók meg: Zichy, Kállay. A környékbeli pálos kolostorok iratanyaga, amely csaknem az összes újhelyi mezővárosi kiadványt tartalmazza: Bándi: Pálosok oklevelei. Szintén a pálos kolostorok anyagát teszi közzé rövid regeszta formájában: DAP. Újhellyel kapcsolatosan lásd még: Tóth K.: Sátoraljaújhely. A hegyaljai mezővárosok felső-magyarországi városi levéltárakban fennmaradt okleveleinek rövid és részleteket nélkülöző regesztái megtalálhatók: Iványi: Eperjes levéltára, Iványi: Bártfa levéltára I. és Iványi: Bártfa levéltára II. Utóbbi kézirata az ELTE Történeti Intézetének Szekfű Gyula Könyvtárában található, amire Draskóczy István hívta fel a figyelmemet. Segítségét ezúton is köszönöm. Kiadatlan pataki, tállyai és tolcsvai oklevelek regesztáit tartalmazza még: Gulyás: Mezővárosok oklevelei és Gulyás: Mezővárosi kiadványok.
