Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 2. A hegyaljai mezővárosok középkori fejlődésének kutatási lehetőségeiről
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya 31 A fentiekben láthattuk, hogy a térség ilyen jellegű forrásokkal való ellátottsága valóban nagyon kedvező volt, így a vizsgálati célkitűzések és a várható eredmények tekintetében is reményteli a helyzet. Az önkormányzat működésére nézve az eddigi, bevált és többször alkalmazott módszereket követve a korábbiaknál jóval nagyobb mennyiségű és pontosabb adatokat nyerhetünk a mezővárosi tanács összetételével, szerkezetével és társadalmi hátterével kapcsolatosan. Egyes településeken következtetések vonhatók le a tanács szerkezetének időbeli változásáról, sőt a bíróválasztás időpontjáról is. A tanácstagok vagyoni és családi helyzetére is sok adatunk van. Néhány család annyi taggal és alkalommal szerepel a forrásokban, hogy rájuk vonatkozóan még primitív családfák összeállítására is lehetőségünk nyílik, ami a középkori jobbágyságra nézve általában nem lehetséges. A mezővárosi vezető réteg birtokviszonyai mellett olykor személyes kapcsolatrendszerükre utaló adatokat is lehet találni az oklevelekben, ami elevenebb képet fest számunkra a mezővárosi polgárság kapcsolati hálójáról. Egy új módszer segítségével forrásanyagunk lehetőséget nyújt arra, hogy statisztikailag értékelhető adatmennyiség alapján következtetéseket vonjunk le a mezővárosi lakosság foglalkozásnévből képzett személynevei és a valós mesterség gyakorlatának kapcsolatára nézve. Ez egyébként a magyar medie- visztikának egy meglehetősen nyugtalanító kérdése. Annak ellenére ugyanis, hogy e nevek forrásértékére vonatkozóan semmilyen támponttal nem rendelkeztünk, kutatóink - jobb híján - rendszeresen felhasználták ezeket a foglalkozási viszonyok vizsgálatára. A kérdés azért is jelentős, mert egyúttal egy alapvető nyelvészeti és névtörténeti problémát is magában foglal. Rendelkezésre álló okleveleink, bár korlátozott számúak, meglehetősen jól mutatják azokat a funkciókat, amelyeket egy középkori mezővárosi magisztrátus ellátott. Az adásvételi szerződések kiadása mellett - ami a leggyakoribb, oklevelekben megfogható feladata volt a tanácsnak - számos más feladatkör is kivehető ebből a képből. Ilyen volt többek között a közösség jogi igényének képviselete idegenekkel szemben és az az alapvető közhitelű funkció, amit területükön belül változatos helyzetekben és feladatkörökben elláttak. Képet alkothatunk tehát a mezővárosi tanács illetékességének és hatáskörének kiterjedéséről is. Az ingatlanforgalommal kapcsolatosan nagyon sok használható információval rendelkezünk. Kiemelkedő például azoknak a jogtörténeti adatoknak a száma, amelyek az adásvételi szerződésekben megjelennek. Fel kell itt hívnunk már előre a figyelmet arra a tényre, hogy a középkori Hegyalja mezővárosainak joga néhány egészen speciális elemet is tartalmazott. Az egyik legtipikusabb példa a pecséthasználattal és a rokoni-szomszédi elővásárlással kapcsolatos. Az okleveleket ugyanis egyes településeken csak egy évvel és három nappal az adásvétel után pecsételték meg, ami országos szinten csak erre a területre jellemző jogszokás volt. A középkori consuetudo egyenes előzménye volt a kora újkori hegyaljai joghasználatnak, amiről egyébként 17. századi forrásaink is megfelelően tájékoztatnak.
