Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 2. A hegyaljai mezővárosok középkori fejlődésének kutatási lehetőségeiről
24 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján az oka egyrészt az, hogy a történészeink tollán eddig született, mezővárosokkal foglalkozó munkák legnagyobb része - egészen az elmúlt évtizedig - leginkább jog- és gazdaságtörténeti témakörben íródott, és általában a középkori magyar városfejlődésbe próbálta behelyezni ezt a sajátos településformát, másrészt pedig az, hogy - a forráshiánynak köszönhetően - a legnagyobb jelentőségű művek is többnyire csak általános, országos összefoglalást nyújtottak. Úgy tűnik, hogy a mezővárosok történetének vizsgálata során két tényező jelenthet további előrelépést. Az egyik, hogy mind nagyobb hangsúlyt fektetünk a mikrovizsgálatra, azaz egy-egy jellegzetes tájegység, vagy település mindenre kiterjedő „felmérésére". A kutatás az elmúlt években már elindult ezen az úton, újabban mind a mikro-, mind pedig a régiótörténeti szempontok érvényesítése egyre inkább megjelenik a szakirodalomban.41 A másik, hogy az elemzést az eddig kevésbé érintett kutatási területekre kiterjesztve próbáljuk a középkori magyar mezővárost megismerni. Ilyen terület például az oppidumok önkormányzatának, oklevéladásának és pecséthasználatának kérdése. Bár ezzel kapcsolatosan született már néhány - leginkább összefoglaló jellegű - tanulmány, nem lehet azt mondani, hogy a mezővárosi igazgatástörténet népszerű lenne a középkorászok körében.42 Annak ellenére igaz ez, hogy a széleskörű feladatokat ellátó önkormányzat az egyik legjellemzőbb intézmény, ami az oppidumokat és a civitasokat hasonlóvá teszi egymáshoz. Az ingatlanforgalmat felügyelő, oklevelet kiállító, pecsétet használó mezőváros a falvak legnagyobb részével ellentétben ugyanis az igazi városokhoz hasonlóan bizonyos, a szokásjogban hallgatólagosan elismert jogi személyiséggel is rendelkezett.43 A mezővárosi önkormányzat vizsgálatának számos olyan területe van, amely kapcsán a már korábban feltett kérdésekre is új választ adhatunk. A tanácstagok személyéből és a mezővárosi ingatlanforgalom adataiból - megfelelő mennyiségű forrás felhasználásával - következtetéseket lehet levonni például a mezővárosi vezető réteg társadalmi hátterére és személyes kapcsolatrendszerére is,44 a mezővárosi kiadású oklevelekből és a pecséthasználatból pedig olyan jogtörténeti adatokat és jogi elveket lehet megismerni, amelyek közelebb 41 Gulyás: Megjegyzések 318-319. 42 Az önkormányzattal kapcsolatosan alapvető összefoglalók Ladányi: Önkormányzat intézményei és Bácskai: Mezővárosi önkormányzat, valamint Kubinyi: Falusi önkormányzat. A mezővárosi oklevéladással kapcsolatosan lásd Ladányi: Az oppidumok jogélete, és Ladányi: Középkori elemek. Legújabban Lakatos Bálint foglalkozott doktori disszertációjában az önkormányzat és írásbeliség kérdésével, amit országos forrásgyűjtésre alapozott. Lakatos: Hivatali írásbeliség. Ennek a mezővárosi testülettípusokat vizsgáló fejezete külön is megjelent: Lakatos: Önkormányzati testületek. 43 A városi pecsét és pecséthasználat volt az, ami a „persona authentica" mivoltot a legjobban kifejezte - Ladányi: Az oppidumok jogélete 5. Az újkori viszonyokra lásd Tárkány Szűcs: Népszokások 238-239., 243. Köszönöm Lakatos Bálintnak, hogy felhívta a figyelmemet a munkára. Vö. Mályusz: Mezővárosi fejlődés 142-144. 44
