Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 2. A hegyaljai mezővárosok középkori fejlődésének kutatási lehetőségeiről
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya 25 vihetnek bennünket a „mezőváros" és a „mezővárosi polgár" fogalom középkori mibenlétének megértéséhez. A mezővárosi önkormányzat kutatásának primer forrásai a mezővárosi tanács által kiadott oklevelek. Bár országos szinten ezek száma jelentős, kevés az olyan eset, hogy egyetlen mezővárosból annyi kiadvánnyal rendelkeznénk, ami lehetővé tenné önkormányzatának mélyebb elemzését. Aránylag nagy számban maradtak fenn ilyen oklevelek többek között Csepregről, Kismartonból, Körösről, vagy Varasdról, azonban a legtöbb oppidum csupán egyetlen, vagy néhány hasonló oklevéllel rendelkezik.45 A középkori Hegyalja mezővárosai ebből a szempontból a szerencsés kivételek közé tartoznak, de nem csupán a forrásbőség miatt érdemlik meg a kutató figyelmét.46 45 Lakatos Bálint még évekkel a doktori disszertációja elkészítése előtt rendelkezésemre bocsátotta a középkori Magyarország mezővárosi tanácsai által kibocsátott okleveknek általa nagy munkával összeállított listáját, amiért ezúton is szeretnék köszönetét mondani neki (A nemrégiben megvédett dolgozat: Lakatos: Hivatali írásbeliség). Korábbi számításai alapján 1558 ilyen forrással rendelkezünk a Mohács előtti időkből. Ebbe ugyanakkor beleszámolt nagy mennyiségű, mezővárosias jellegű falvakhoz, illetve kisebb civitasokhoz (így például bányavárosokhoz) tartozó kiadványt is. Ha szigorúbban közelítjük meg a kérdést, és ezeket a forrásokat kivesszük a listából, akkor is jelentős számot kapunk, Lakatos Bálint újabb számításai alapján 1115 darab, oppidum által kibocsátott oklevelet vehetünk vizsgálat alá a középkorból. Lakatos: Hivatali írásbeliség 29-30. Az ilyen oklevelek számában megmutatkozó bizonytalanság egyébként egyáltalán nem véletlen. Talán az eddigiek alapján is nyilvánvalóvá vált, hogy máig nem egyértelmű, hogy pontosan mi is lehet a mezőváros precíz definíciója. A terminológiahasználat alapvetően még a 15. században sem minden esetben következetes (villa, oppidum, civitas), amit a birtokos személye is jelentősen bonyolít. Mi a helyzet például a civitasnak nevezett, de magántulajdonban lévő bányavárosokkal, a szabad királyi városi kiváltságlevéllel rendelkező oppidumokkal, a jobbágyi lakosságú, és egyházi tulajdonú civi- tasokkal, vagy a királyi tulajdonú, de jobbágyi lakosságú, olykor civitasként is aposztrofált oppidumokkal? És akkor még egyetlen szót sem ejtettünk arról, hogy hány olyan, jelentős népességű, oklevéladást folytató, tanácsi szervezettel rendelkező, gazdasági vagy egyházi központ szerepet betöltő település volt a középkori Magyarországon, amely mezővárosi szintű fejlettséggel rendelkezett, de egyetlen oppidum-említését sem ismerjük a középkorból! Összességében óriási szüksége lenne a fentiek miatt a kutatásnak egy széles forrásbázison alapuló, módszertanilag újszerű, a középkori oppidumok kategóriáit megalkotó vizsgálatra. Gulyás: Megjegyzések 321. 46 Már itt fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy nem az összes, általam vizsgálandó település bírt mezővárosi státusszal, néhányuk egyszerű jobbágyfalu volt, még ha sok szempontból hasonlítottak is a környékbeli mezővárosokra. Mivel azonban számomra a helyi és főleg adásvétellel foglalkozó kiadványok jelentették a vizsgálódási alapot, s mivel meggyőződésem, hogy az ingatlanforgalom, a tanács, a vezető réteg, és a szokásjog szempontjából e települések között csak elhanyagolható különbségek vannak, róluk is szót fogok ejteni. A másik fontos megjegyzés a Hegyalja elnevezéssel kapcsolatos. A területet ugyanis igazolhatóan csupán a 16-17. században kezdték el így nevezni. - Balassa: Tokaj-Hegyalja 13-17., Kiss L.: Földrajzi nevek 578. és Nagy: Oremus 91., 1. jegyzet. Értelemszerűen, az általam a dolgozatban az egyszerűség miatt alkalmazott „Hegyalja" fogalom azokat a településeket jelenti, amelyek a koraújkorban már a Hegyaljához tartoztak, nem pedig azt állítom, hogy a Hegyalja, mint sajátos néprajzi és gazdasági tájegység már a középkorban is a későbbi formában létezett volna.
