Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 2. A hegyaljai mezővárosok középkori fejlődésének kutatási lehetőségeiről
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya 23 Kubinyi András - neves földrajztudósunk, Major Jenő alapvetése nyomán - ennek tükrében dolgozta ki összetett centralitási pontrendszerét, és tíz különböző szempont alapján pontozta a középkori Magyarország településeinek városi funkcióit. A szempontok között helyet kaptak a különféle központi szerepet eredményező tényezők (bíráskodási, uradalmi, pénzügyigazgatási stb.), az egyetemre járók és a kézműves céhek száma, a vásárok és a közlekedési csomópont szerep, valamint a jogi helyzet is. A pontrendszer alapján hét városi szintet határozott meg, amelyből az első négy kategória 94 városát számította a magyar városhálózat tagjai közé. Figyelemre méltó, hogy ezek közül 17 földesúri város volt, 64 pedig mezőváros.39 A funkcionális megközelítést újabban már többen is alkalmazták hazánkban várostörténeti kutatásokhoz, és úgy tűnik, hogy jelenleg nem is létezik eredményesebb módszer a középkori magyar városfejlődés vizsgálatára.40 A funkcionális szempontok érvényesítésével a mezőváros már sokkal fejlettebb és városiasabb képet mutat annál, mint amit korábbi ismereteink alapján feltételeztünk róla. Eszerint pedig a középkori Magyarországon az oppidumok a városhálózat fontos és integráns részét képezték, és mind gazdasági, mind pedig társadalomfejlődési szempontból kiemelkedő szerepet játszottak az ország mindennapi életében. Ez a kiemelkedő szerep az, ami igazán fontossá és érdekessé teszi a mezővárosi kutatásokat a történész számára. 2. A hegyaljai mezővárosok középkori fejlődésének kutatási lehetőségeiről Annak ellenére, hogy a magyar mezővárosok középkori történetével több tanulmány és néhány monográfia is foglalkozik, az oppidumok problematikája további, még meg nem válaszolt kérdéseket is felvet. Ennek a hiányosságnak 39 Kubinyi a középkori Magyar Királyságnak leginkább csak a központi területeit vette vizsgálat alá. Kubinyi: Városfejlődés 7-101. vö. Kubinyi: Késő középkori városhálózat, Kubinyi: Magyarország középkeleti része, Kubinyi: Központi helyek. Kubinyi András tudományos munkásságát és a magyar városfejlődéssel kapcsolatos állásfoglalásának hosszú évtizedeken át elnyúló alakulását saját maga foglalta össze tanulságosan egy visszatekintésében. Lásd Kubinyi: Miért lettem. 40 Hasonló szempontok alkalmazásával vizsgálta például a középkori Pécs városfejlődését Koszta: Püspöki székhely. Ezt a kutatási módszert követte még Kollmann: Rimaszombat, Kollmann: Észak-Gömör és Kollmann: Gömör és Kishont központi helyei. Ezen az úton járt Rüsz-Fogarasi: Központi helyek, Tóth P.: Szempontok, Éder: Mezővárosi plébániatemplomok, Blazovich: Városok az Alföldön, Lakatos: Hivatali írásbeliség. Régészeti szemszögből, de a funkcionalitás, a városi funkciók alapján dolgozott még Benkő-Demeter-Székely: Mezőváros a Székelyföldön és Valter: Mezővárosi kutatások. Erdély városias településeinek a korabeli elbeszélő forrásokban történő megjelenését vizsgálja új, a hierarchiát sajátosan mutató szempontként: Csukovits: Késő középkori városhálózat. A centralitási pontrendszer kidolgozásának egyébként határainkon túl is volt visszhangja. Marsina: Középkori városok. A centralitási pontrendszer kidolgozását és a módszernek a magyar városkutatásra gyakorolt hatását újabban Lakatos Bálint foglalta össze és értékelte. Lakatos: Hivatali írásbeliség 18-24.
