Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
Utószó
Utószó Gondolatmenetünk végére érve két kérdés fogalmazódhat meg. Az első, hogy a fentiekben vizsgált oppidumok önkormányzata és társadalmi jellemzői alapján mennyiben számít különlegesnek a Hegyalja és szűkebb környéke mezővárosi fejlődése, milyen egyedi vonások teszik sajátossá ezeket a településeket? A másik, hogy vajon a hegyaljai oppidumok esete, közösségi létük fejlettsége szolgálhat-e általános tapasztalattal a középkori magyar mezővárosi fejlődésre nézve? Az első kérdésre összességében nehéz megfelelni. A hazai kutatásban ugyan kialakult egyfajta sematikus kép arról, hogy milyen jellemzők alapján lehetne a középkori magyar mezővárost, mint településtípust meghatározni, és ennek során általában társadalmi-gazdasági-jogi kategóriákat használtak fel az értelmezéshez, de a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Első pillantásra a Magyarország területén a középkorban elhelyezkedő mezővárosok szinte mindegyike más és más jellemzővel bírt. A hegyaljai tapasztalatok ahhoz mindenképpen hozzásegíthetnek minket, hogy lássuk: a középkori Magyarországon fekvő mezővárosok vizsgálata alkalmával elsősorban a regionális szempontokat érdemes előtérbe helyezni és - a nyilvánvaló hasonlóságok ellenére - nem lehet az országban bármerre fekvő mezővárosok jellemzőit különféle tényezők alapján összemosni. A természet- és gazdaságföldrajzi környezet volt leginkább az, amely az oppidumok fejlődési lehetőségeit meghatározhatta. A dolgozatban vizsgált mezővárosaink változatos jellegzetességekkel (múlttal és kiváltságokkal, földesurakkal, mozgástérrel és fejlődési lehetőségekkel, valamint mindezekből következő jelentőséggel stb.) rendelkeztek, de önkormányzatuk és társadalmuk mégis egyfajta közös fejlődésen ment keresztül a középkor végére. Az ezekben működő önkormányzat az elsősorban a szőlőművelésre és borkereskedelemre épülő településeken rendszeresen felmerülő kihívásoknak próbált gyakorlatiasan megfelelni. Az intenzív szőlőbirtok-forgalomnak, amely felgyorsította a hivatali írásbeliség kialakulását. Az ingatlanforgalomból következő pereknek, melyeknek a középkor végére megszilárdult és a régióban is egységesülő szokásjoggal próbáltak megfelelni. A borkereskedelemnek, ami azt eredményezte, hogy a mezővárosi tanács gyakran és mindinkább formális módon levelezett a polgárság ügyfeleivel, vagy lakóhelyük tanácsával saját kereskedői érdekeit képviselve. De ez a jellegzetesség nem csupán az önkormányzaton, hanem a települések általános képén is rajta hagyta a nyomát. Az önkormányzat tevékenysége - az alapvető megfelelések ellenére is - minden bizonnyal egészen máshogy fejlődött, más kihívásokat próbált abszolválni egy alföldi nagyállattartó, egy felső-magyarországi bányavárosból
