Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 1. A mezővárosok helye és szerepe a középkori magyar városfejlődésben
22 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Hasonló elvek alapján dolgozott ki egy rendszert a városhálózat vizsgálatára a francia Jacques Le Go ff, aki a koldulórendi kolostorok számából próbált következtetéseket levonni az egyes városok fejlettségének mértékére. A koldulórendi kolostor és a város gazdasági ereje ugyanis szoros összefüggést mutat: mivel a koldulórendeket a helyi közösség adományaiból tartják fenn, a működő kolostorok száma remekül jelzi az adott település gazdasági teljesítőképességét, jelentőségét. Módszerét itthon Fügedi Erik alkalmazta eredményesen. Vizsgálataiból az látszik, hogy e szempontok alapján a mezővárosok a magyar városhálózatban meglepően jelentős szerepet játszottak.35 Kubinyi András, akinek felkeltette a figyelmét az a tény, hogy az ország legjelentősebb területein egyáltalán nincsenek „igazi" városok, szintén kísérletet tett a magyar településhálózat hierarchikus térbeli rendjének megállapítására. Először egy új szempont, az egyetemre járók száma alapján vizsgálta a kérdést. Az egyházi intézmények mellett ugyanis az is minősítheti a városokat, hogy polgárságuk milyen arányban járatta gyermekeit külföldi egyetemre. Ez a lakosság anyagi teherbíró képessége és így a város gazdasági fejlettsége mellett a polgárok mentalitását is jól megmutatja. A bécsi és krakkói egyetemek 1440-1514 közötti magyar hallgatóinak számát vizsgálva a magyarországi városias településeket hat kategóriába osztotta. A városok és a városi funkciót ellátó mezővárosok határát végül a felülről számított negyedik kategóriánál határozta meg.36 Kubinyi később továbblépett és egy új, a földrajztudománytól kölcsönzött sémát alkalmazott a középkori magyar településhálózat vizsgálatára. Ez a Walter Christaller által kidolgozott, úgynevezett „központi hely" (zentraler Ort) fogalma volt, ami lényegében városi funkciókat tömörítő települést jelent.37 A korábbi vizsgálatok alapján - és Kubinyi elemzése szerint a középkori Magyarországon is - az egyes központi helyek a rendelkezésre álló területen hierarchikus térbeli rendben helyezkednek el, aminek szerinte a nyugati analógiákhoz hasonlóan Magyarországon is a piackörzet lehetett a térbeli szervezőelve. Ezek a központi helyek látták el a városmentes területeken a különféle szerteágazó városi funkciókat.38 35 Fügedi: Koldulórendek és városfejlődés. A hierarchia csúcsán álló Buda négy kolostorral és három ispotállyal rendelkezett, míg három koldulórendi intézmény volt Szegeden, Esztergomban és Pécsett, de például kettő Beregszászon, Patakon és Újlakon. Összesen 100 mezőváros és falu területén állt ilyen egyházi intézmény a középkori Magyarországon. Uo. 87-88. 36 Kubinyi: Hierarchikus térbeli rend. 37 Christaller: Zentralen Orte. 38 A téma külföldi és magyarországi szakirodaimára vonatkozólag lásd Kubinyi: Hierarchikus térbeli rend 58-60. A kutatási eredmények alapján a városok egy hatszöget mutató térbeli rendben helyezkednek el. Minden település rendelkezett piackörzettel, a legjelentősebbek pedig három ilyen gyűrűvel, amelyek sugara 2, 8, illetve 24 mérföld volt. Vö. Szűcs: Városok és kézművesség 106. A hierarchikus térbeli rend meglétére Magyarországon még Major Jenő hívta fel a figyelmet. - Major: Városhálózat. A városok közötti teret eszerint Magyarországon is a hierarchia alacsonyabb fokán álló mezővárosok töltötték ki, és ezért számos városi funkciót is elláttak.
