Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai - 3. A szokásjog alkalmazása az oklevéladásban és a pecséthasználatban
216 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján szőlejét 60 forintért a kassai Darhocz Pálnak. Ha valaki a szőlőért pert indítana, az a vételárat köteles letenni, ha pedig a vevőt a következő 1 év 3 napban a mezsgyeút elpusztítása miatt megbírságolnák, akkor azt az eladó fizesse ki.795 Egy másik ügyben szintén szerepel hasonló időszak: 1506. november 5-én a tállyai tanács színe előtt Kakuk (Kakwk) Mihály kassai polgár vett egy műveletlen szőlőt 110 forintért egy bizonyos krakkói lengyel férfiútól, akit egy kassai polgár képviselt az ügyben. A szőlőt korábban a kassai Yasko János bírta örökségként, majd egy zálogügylet során fogott bírák becsülték fel 110 forintra. Ezután pedig egy év letelte után került a krakkói polgárhoz, aki végül eladta azt Mihálynak. Ha az eladó, vagy leszármazottai a vevőt a szőlő birtokában megtámadnák, akkor a per kezdete előtt 10 arany márkát és a 110 forintot is kötelesek letenni.796 Az itt szereplő 1 év nem a szavatosságvállalással, hanem a zálogosítás szokásjogával áll kapcsolatban. Kassa ugyanis a szepesi jogot (Zip- ser Willkür) is használta saját joggyakorlatában, amely szerint pedig a zálogot a hitelező csupán 1 év 1 napig volt köteles megtartani, ezután felbecsültethette és eladhatta.797 Láttuk tehát, hogy a középkori Tolcsván és Tállyán az eladó általában 1 évig, vagy 1 évig és 3 napig vállalt szavatosságot az eladott ingatlanra. Segít megérteni e szabály hátterét, ha visszakanyarodunk a két, már említett, 1505-ben zajlott adásvételhez. Mint már fentebb láthattuk, a két oklevél megerősítő része az adásvételek függőpecséttel való megpecsételését mondja ki. Ezután a dátum zárja le az okleveleket. A dátum alatt, illetve után azonban mindkét oklevél szövege más kéz írásával folytatódik, amelyet a kiállítás után következő évben jegyeztek fel rájuk. Az első oklevél, amelyet a mondott Barthalyws Barabás és Eperjes város közötti szőlőadásvételben állítottak ki, a szöveg alatt új sorban kezdődően beszámol arról, hogy az oklevél megpecsételése a „jelenlegi", 1506. évben történt, mégpedig az akkori tanácstagok jelenlétében.798 A másik iratban, amelyben Nemes György bíró adja el házát az eperjesi polgároknak, rögtön a dátum lezárása után, ugyanabban a sorban folytatódik a más kézírással írott szöveg. Eszerint a mondott ingatlanra nézve az eladó az eperjesieket 1 év 3 napig szavatosságban részesíti, ha pedig a birtokban őket 795 DF 269 688. Az oklevél kiköti, hogy „si aliquod birsagium prescriptus Paulus Darhocz propter devastationem circuitus vine wlgo mesdewth" kénytelen fizetni a mondott időszakban, akkor azt „sepefata domina Ursula persolvere ac deponere studeat". 796 DF 269 936. A vevő a szőlőt „a quodam viro Polono Cracii" megbízottjától vette. Ezt megelőzően pedig „ipsa vinea estimate fuisset per probos et electos viros in florenos centum et X ratione obligationis prefati Iohannis Yoskoo, qua sic estimata per revolutionem anni circuli iacuisset". 797 Blazovich: A Szepesség joga 176. A Zipser Willkürt kommentárral kiadta Demkó: A szászok jogélete. A szász és a budai jog alkalmazásához lásd Iványi: Eperjes jogélete. 798 DF 229 261.: „Item sigillatio harum fuit litterarum in anno presenti millesimo quingentesimo cum(!) sexto coram iudices istos(!), utputa Iohanne Seghyd, Paulo Demyen iuratique eiusdem anni Paulus Hungvari, Laurencius Fonda, Martinus Olay ws, Albertus Lwkws, qui tamen has sigillo ligato magis roborari fecerunt."
