Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai - 3. A szokásjog alkalmazása az oklevéladásban és a pecséthasználatban
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai 215 a becsértéket köteles letenni.789 A1520. évi ügy újra 1 év 3 napos szavatosságról beszél, a perlekedő pedig szintén a szőlő illő becsértékét tegye le a település régi szokása szerint.790 A szavatosság intézményét már a 13. század elejétől ismerték és rendszeresen alkalmazták a magyar jogéletben, úgy az ingatlanforgalomban, mint az egyéb magánjogi szerződésekben is. Ez az eladó anyagi felelősségvállalását jelentette, melynek háttere birtoka volt. A középkor folyamán a szokás az ingatlanforgalom egyik általánosan elterjedt kellékévé vált.791 Többek között a középkori Hegyalján is találkozhatunk vele, ahol mind mezővárosi, mind plébánosi kiadású oklevelekben megjelenik. Tolcsva mellett több mezőváros oklevelében is szerepel. így például Abaújszántón 1485-ben egy helyi polgár, György adja el szőlőjét Bártfa városának, amelyre szavatosságot is vállal. Ha azonban ő, vagy rokonai a vevőt a szőlő birtokában megvédeni nem tudnák, vagy nem akarnák, akkor a per kezdete előtt a becsértékben marasztaltatnak ei7921479-ben a liszkai tanács színe előtt a helyi Szűz Mária-egyház templomgondnokai eladják a templomra hagyott szőlőt a nemes Csicseri Andrásnak. Ha az idő múltával bárki is zaklatná a vevőt a birtokában, az eladó a szőlő értékét és még egy hasonló értékű szőlőt köteles letenni.793 Patakon az 1305-ben írásba foglalt ügyben, amely egy zálogba adott szőlő eladásáról szól, már szerepel a szavatosság intézménye.794 A kiragadott néhány jellemző példa alapján két észrevételt kell tennünk: 1. A középkori hegyaljai mezővárosok okleveles gyakorlatában a szavatosságot ismerték és alkalmazták, Tolcsván pedig a szavatosságvállalás határideje 1 év 3 nap volt. 2. A Hegyalján az ingatlan miatt pert indítónak meghatározott összeget kellett a per előtt letennie, ami az ingatlan becsértéke vagy vételára volt, de néha ennél jóval nagyobb összegű is lehetett. Egy esetben Tolcsván kívül is beszél egy oklevél ilyen szavatosságvállalási időszakról, szintén a Hegyalján. 1498. február 18-án a tállyai tanács előtt Sípos (Sipus) Sebestyén özvegye, Orsolya asszony adja el a Palothameghi-hegyen lévő Swethlich in dominio vinee molestare niteretur, extunc ante litis ingressum valorem pretium et condignam estimationem vinee solvere debeat". 789 DF 229 539. Az eladó Napkori Benedek „annotatos iudicem et iuratos ac totam universitatem antefate civitatis Epperies in pacifico dominio vinee prelibate usque anni cursum" megvédi az őket háborgatóktól. Ha rokonságából pedig bárki is zaklatni merné a vevőt, az „ante ingressum sew processum estimationem vinee persolvat". 790 DF 229 629.: „predicti venditores eosdem dominos in revolutione unius anni integri et trium dierum spatiis.. .tueri et protegi debeantur et teneantur, addito tum, quod si qui tempore in successu eosdem dominos inffestare in dominio vinee prefate vellet, extunc ante litis ingressum estimationem condignam vinee deponere debeat et teneatur sicque secundum nostram antiquam consuetudinem procedere velit." 791 A szavatosság lényegének legjobb összefoglalása Hajnik: Bírósági szervezet és perjog 171-174., vö. Gerics: Árpád-kori jogintézmények 256-257. és Lakatos: Ingatlanforgalmi ügyek 149-151. 792 DF 215 140. 793 DL 31 964.: „dicti vitrici ecclesie in valorem predicte vinee... in super aliam vineam dicte vinee equivalantem eidem dare et statuere tenerentur". DL 57 233. 794
