Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
V. A mezővárosi tanács hatásköre, illetékessége és feladatai - 1. A mezővárosi tanács illetékessége, személyi és területi hatálya
174 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján getlenül ezen a téren elvileg minden olyan személy ügyében eljárhattak, akinek a városban, illetve a város határában ingatlana volt, így az extraneusok, az egyház és a földesúr szőlő- és más jellegű ingatlanügyeiben is.630 A középkori városokból és mezővárosokból fennmaradt forrásanyagot vizsgálva azonban nyomban feltűnik, hogy a tanácsnak e téren gyakorolt illetékessége mégsem volt teljesen kizárólagos. Jó néhány esetben állított ki ugyanis öröklevelet más - főként helyi egyházi - oklevéladó szerv is ezeken a településeken, gyakran a tanács oklevéladásával párhuzamosan.631 Fontos kérdés, hogy mi alapján osztották meg egymás között a különböző oklevélkiadók ezeket az ügyeket, ugyanis ez pontosan megmutatja, hogy a magisztrátus hatásköre kikre - és rájuk is mely esetekben - terjedt ki. Igaz, a hatáskörök különféle igazságszolgáltatási fórumok és oklevéladó szervek közötti megosztása általában nem mindig volt következetes a korban, sokszor az érdekelt felek álláspontja rajzolódik ki abból, hogy kihez fordulnak egy adott ügyben. Kérdéses tehát, hogy vajon lehet-e valamilyen törvényszerűséget kimutatni ezen a téren? A Hegyalján legjobban az újhelyi forrásanyagon lehet ezt a kérdést vizsgálni. Itt az ingatlanforgalom kiterjedt szőlőkre, szántókra, rétekre, háztelkekre és malmokra is. Az általános típus a pálos kolostor javára tett szőlő- és földadomány (főleg halál utánra szóló adomány) volt, de megfigyelhető az adásvétel, és van példa cserére is. Úgy tűnik, hogy itt az ügyek döntő többsége valóban a tanács színe előtt zajlott és ők is állítottak ki róla oklevelet. Más esetekben azonban a pataki, ritkán az újhelyi plébános (vagy más környékbeli egyházi intézmény, például a leleszi konvent) foglalta írásba az adásvételeket. Újhelyen a magisztrátus közreműködésével zajló ingatlanügyek száma jóval nagyobbnak tűnik a másik típusnál. Sajnos, nincs döntő érv arra vonatkozólag, hogy valóban lenne igazolható összefüggés a részt vevő személyek jellege (polgár, avagy a kolostor képviselői) és az ügyben eljáró szervek (egyházi vagy 630 Ladányi: Középkori elemek 234. és Németh: Mezővárosi önkormányzat 309. 631 Ez a jellegzetesség többek között a mezővárosokénál jóval nagyobb jelentőségű Pozsonyban is megfigyelhető. 1393-ban és 1396-ban például a tanáccsal együtt adott ki ingatlanügyben oklevelet a helyi káptalan, szőlő-, illetve házeladás ügyében. - ZSO I. 2808. sz. és I. 4505. sz. Ez a helyzet a városban 1451-ig állt fenn, amikor a tanács kimondta, hogy városi ház-, telek-, szőlő- és egyéb ingatlanok ügyében a káptalan, vagy más idegen joghatóság által kiadott oklevél nem érvényes. Szentpétery: Oklevéltan 232. Mezővárosokban néha talán a pecsét hiánya eredményezhetett ilyen eljárást: a somlóvásárhelyi magisztrátus valószínűleg azért volt kénytelen 1521-ben a vásárhelyi apácakonventtel közösen kiadni oklevelet, mert nem rendelkezett az önálló oklevéladáshoz szükséges pecséttel. Feltehetőleg Pápán is ez volt az oka annak, hogy egy 1358. évi nyugtát nem a tanács, hanem a helyi plébános foglalt írásba. Miután ugyanis a település pecsétje már bizonyíthatóan elkészült, a mezőváros önálló oklevéladó tevékenysége is megindult, amit két fennmaradt kiadványuk bizonyít. (1477,1491). Solymosi: Pápa 40-41. és 48-53. A Pilis megyei Torbágy jobbágyai 1467-ben valószínűleg a pecsét hiánya miatt szintén a plébánosi pecséttel erősíttettek meg egy, a plébános és a falu elöljáróinak közös kiadványába foglalt testamentumot. Lakatos: Ingatlanforgalmi ügyek 139.
