Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
158 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján lásban, ráadásul közvetlenül egymás után vannak említve.581 A mészáros mesterség jellege folytán könnyen elképzelhető, hogy itt nem csupán a vezetéknév öröklődéséről van szó, hanem a családi ipart is művelhették egyszerre többen. Tállyáról fennmaradt még egy ilyen, már családnévvé vált foglalkozásnév. 1487-ben és 1506-ban négy Mihees-Mehees nevet viselő férfi — Mihály, Pál, János és András - nevét őrizték meg a források.582 A felsorolt példák alapján a 16. század elejére jórészt már megszilárdultak és számos esetben öröklődővé is váltak a vezetéknevek, de az iparosnevek szempontjából még ekkor is érezhető a bizonytalanság. Ezért is fontos, hogy az általunk gyűjtött foglalkozásneveket kritikusan vizsgáljuk. A korábbi történeti szakirodalomban ugyanis gyakran azokból a nevekből is következtettek iparos tevékenységre, amelyek csak közvetve kapcsolhatóak egy mesterséghez. Célunk, hogy kiszűrjük a nagyszámú foglalkozásnévnek tekinthetők közül azokat, amelyek valóban valamilyen mesterséget takarhatnak. A kört le kell szűkítenünk, azaz ki kell zárnunk azokat a neveket, amelyek a legkisebb valószínűséggel utalnak valódi foglalkozásra. Előre kell ugyanakkor bocsátani, hogy vannak egyértelműen kizárható foglalkozásnevek és vannak, amelyek kérdésesek. A nevek kizárása során ezért nem lehet minden esetben tökéletes döntést hozni. Mivel minket a vizsgálat szempontjai miatt a kézműipar és a kereskedelem érdekel, ki kell zárnunk a mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő neveket. Ezek a következők: Azalos (Aszaló, 1500), vinitor (Szikszó, 1408)), Pastor (Újhely, 1513), Zantho (Tállya, 1505-1506), és a fent említett Mihees.583 Szintén ki kell vennünk a listáról a zenészneveket. Azt ugyanis semmivel sem tudjuk igazolni, hogy ezek a személyek, amennyiben tényleg zenéltek, azt „hivatásszerűen" végezték-e. Ráadásul arra is van adatunk, hogy közülük többen rendelkeztek valamilyen birtokkal, ami megélhetésük igazi forrását nyújthatta. A már említett újhelyi Hegedes Antal például az ottani Fekete-hegyen birtokolt szőlőt.584 A tállyai Sipus Sebestyén özvegyének is volt szőleje 1498-ban, tolcsvai Sipus Tamásnak pedig telke volt.585 Ebbe a csoportba tartozik még az újhelyi Kwrthös Péter, aki 1504-ben esküdti tisztséget töltött be a mezővárosban, míg Dobos István tállyai polgár tanúként szerepelt egy ügyben 1485-ben.586 581 DF 269 936. és DF 215 141. 582 DF 215 343. és DF 269 936. — A szó 'méhes, méhész' értelemmel bír, lásd Kázmér: Családnevek szótára 722-723. 583 DL 16 887. (az „aszalós" név gyümölcs aszalására és fa szárítására utal, vö. Kázmér: Családnevek szótára 52.); DL 9452., DF 217 307., DF 269 696., DF 269 883. (a „zantho" akár Abaújszántóra utaló, helynévből kialakult vezetéknév is lehet.). — Ugyanilyen típusú névadást mutat a szikszói „zathmar" név az 1470-es évekből, lásd többek között: DL 17 345. A puszta helynévből létrejött nevekre vonatkozólag lásd Fehértói: Helynevek mint családnevek. 584 Lásd 555. jegyzet. 585 DF 269 688; DF 229 381., DF 229 629. — A telek birtoklásának azért is van jelentősége, mivel a mezővárosokban gyakran megjelenő zenészek még a 16. század végén is általában zsellérsorban éltek, lásd Székely: Vidéki termelőágak 323. DL 67 367, DF 215 141. 586
