Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
154 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján szó, Gönc és leginkább Telkibánya anyagában fennmaradtak. Nem látjuk okát annak, hogy ezeket kizárjuk a névanyagunkból. Egyrészt számuk a két tucatot sem éri el, másrészt pedig a névadás mechanizmusa nyilvánvaló módon a magyar névadással egyezik meg, azaz a közösségen belül használt nyelven történő névadásról van szó, szemben a csak írásbeliségben használt latinnal. Szinte egyből felötlik az a frappáns gondolat, hogy az oklevél írója magyarul, vagy németül, a településen használt formában közölte a foglalkozásnevet, ha az már megszilárdult névvé változott, ellenben latinul, ha mintegy száraz tény- közlésként jegyezte meg, hogy az illető milyen szakmát művelt.549 Kénytelenek vagyunk azonban szembesülni azzal a tapasztalattal, hogy az oklevelekben ezzel kapcsolatosan semmilyen törvényszerűséget nem lehet kimutatni. Hogy néhány példát is említsünk: Újhelyen, 1415-ben esik szó Ladislaus arcupar-ról, akit 1420-ban Ladislaus Ilus-nak neveznek.550 Liszkán 1478-ban Valentinus Zabo, egy évvel később pedig Valentinus sartor néven szerepel egy polgár.551 1485-ben a szántói Petrus Warga ugyanazon a napon Petrus suttor(l) néven is feltűnik, egy nappal később pedig szintén Petrus sutor-пак írják.552 1489-ben Liszkán egyetlen oklevélben kétféleképpen szerepel egy személy: Ladislaus suctor(l), illetve Ladislaus Varga.553 A liszkai Georgius Dyack (1474) 1487-ben Georgius litteratus néven jelenik meg.554 1415-ben Újhelyen említik Anthonius phiolator nevét, majd 1420-ban fyolista és Hegedes néven is szerepel.555 Nemcsak a foglalkozásneveknél figyelhető meg ez a gyakorlat, hanem ragadványneveknél is. Tállyán 1498-ban említi egy oklevél Benedictus magnus nevét, 1506-ban pedig egyetlen oklevélben szerepel kétféleképpen: Benedictus Nagh, illetve magnus.556 Benedek földije volt Dominicus magnus, aki Dominicus Nagy néven is szerepelt.5571514-ben egy bártfai zsellér nevét írja le kétféleképpen a gönci tanács: Anthonius Nayd(!) 549 Ez az álláspont nem ismeretlen a személynévkutatók körében sem, vö. Lévai: Jobbágynevek 34. Bálint Sándor szerint Szegeden azt a jelenséget, hogy gyakoriak voltak a latin névváltozatok, az okozta, hogy a polgárság a humanista névdivatot próbálta követni (Bálint: Szegedi tizedlajstrom 19.). A Hegyalján ez a legkevésbé sem tűnik valószínűnek. Az oklevelekben használt nyelv az írásbeliséggel függ össze, nem pedig a névdivattal. Szóban nyilvánvalóan a magyar, német, vagy más vulgáris nyelvű kifejezést használták az egyes foglalkozások megjelölésére, míg a latin az okleveles gyakorlatban volt használatos. 550 DL 10 412., DL 10 413. és DL 10 880. Az 1420. évi oklevélben szereplő Ilus-t Bándi Zsuzsanna II- bo-nak olvasta (Bándi: Pálosok oklevelei 703.). Az oklevél tüzetesebb átnézése alapján látszik, hogy őt az írnok „u" betűje vezette félre. Az „ilus" véleményünk szerint 'íjas' jelentéssel bír. A két név mögött lévő egyetlen személy létezését megerősítheti az is, hogy Ladislaus arcupar 1415-ben esküdt volt, akárcsak Ladislaus Ilus 1420-ban. A névforma egyébként a magyar családnevek szótárában az „íjas" címszó alatt nem szerepel, vö. Kázmér: Családnevek szótára 490. 551 DL 18 007. és DL 31 964. 552 DF 215 139. és DF 215 140., illetve DF 215 141. 553 DL 63 870. 554 DF 214 648., DL 31 995. 555 DL 10 412., illetve DL 8826., DL 10 880. 556 DF 269 688., DF 269 696. DF 269 688. (1498) és DF 269 939. (1508) 557
