Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján 155 vulgo Gross Anthall.558 A fenti példák alapján világos, hogy vizsgálatunk során mind a magyar, mind a latin névalakokat számba kell majd vennünk.559 Ahhoz azonban, hogy állást foglalhassunk a foglalkozásnevekkel kapcsolatosan, nem haszontalan, ha megállapítjuk, hogy a teljes névanyagunkat tekintve megfi- gyelhető-e a vezetéknevek családnévvé válása. A hegyaljai okleveles anyagban számos adalék található a névöröklési szokásokkal kapcsolatosan. Arra azonban mindössze egyetlen konkrét utalást ismerünk, hogy a foglalkozásnevet viselő személy a valóságban milyen szakmát művelt. 1477-ben Kerekes Mátéról tudjuk meg, hogy hordókat készített. Az adat a foglalkozásnév hitelességét mutatja, hiszen a bognár és a kádár nyilvánvaló módon rokon szakmáknak számítottak.560 Néhány több elemű névnél szintén a foglalkozást mutatják a nevek. 1342-ben a pataki Andreas sutor filius Chenc bizonyosan varga volt.561 A 15. századból is vannak ilyen példáink. 1485-ből ismerjük a szántói Johannes Fenis faber és Andreas Alczt Thot nevét. Mindkettőnél elfogadható a kovács-, illetve az ácsmesterség mint foglalkozás, mivel a megkülönböztető név esetükben a Fenis, illetve a Thot volt.562 Ezek egyébként a foglalkozásnevet nem viselő iparosok létére is felhívják a figyelmet. Ha a fenti vezetéknevek mellett az oklevél írója nem jegyzi meg a mesterséget, semmit sem tudnánk e személyek iparos voltáról. Elszórtan arra vonatkozó adatokkal is rendelkezünk, hogy a szakma apáról fiúra öröklődött-e, avagy sem. így például a Hegyalján 1501-ben Heycze-i Pál faber fia György faber volt.563 Máskor ennek éppen az ellenkezőjéről van információnk. Fennmaradt Patakról egy korai adat, ami szerint Kumch doliator fia Pethke piscator volt, tehát a gyermek nem folytatta apja mesterségét.564 565 Egy másik adat is van arra, hogy a család nem minden tagjának ugyanaz a foglalkozása: Stephanus doliator filius Cewla testvére Petrus institor Rufusd).565 Egyes esetekben, habár ismerjük a családi kapcsolatot, az iparos nevét a gyermek nem örökölte és azt sem tudjuk megmondani, hogy ugyanazt a tevékenységet folytatta-e, mint 558 DF 217 381. 559 Szintén ezen az állásponton van Székely György, aki felhívja a figyelmet Varasdon, a középkor végén kimutatható vegyes (latin, magyar, német és horvát) nyelvhasználatra. Itt egy-egy személyre sokszor több különböző nyelven is ugyanazt a mesterségnevet használták (Székely: Kézműves foglalkozások 208.). Számos hasonló példát hoz erre Kubinyi András is (Ku- binyi: Családnévadás 105-107.). 560 DL 18 006., Bándi: Pálosok oklevelei 713-714. 561 DL 76 678. A 14. században még amúgy is elfogadhatónak tűnik a személynév, mint a foglalkozás forrása. Sőt, gyakran olyan nevet visel a személy, amely csak közvetett módon származik a foglalkozásából. így például egy halász neve 1392-ben Harcha Miklós, lásd Fehértói: Megkülönböztető nevek 15. 562 DF 215 141. és DF 215 139. — Az „alczt" jelentésére vonatkozólag lásd Szamota 4. és Kázmér: Családnevek szótára 24-25. A „fenis" jelentése valószínűleg 'fényes' volt, vö. uo. 359-360. 563 Bándi: Pálosok oklevelei 601. Az olyan mesterségeknél, mint például a kovács, az ipar öröklése ésszerű volt, az apa műhelye és nagy értéket képviselő eszközei is hozzájárultak a gyerek „pályaválasztásához". 564 1346: DL 51 371. 565 1348: DL 76 896.
