Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
153 IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegy alján felhasználni a vizsgálathoz, amelyek összesen 875 polgárt takarnak. A néhány bizonytalan nevet nem vettük fel a listára.547 Fontos megjegyezni, hogy ezt a névanyagot nem tekinthetjük homogén mintának. Szemmel láthatóan a 14. századi és a későbbi névadási szokások között jelentős különbségek vannak, ezért szükségesnek tartjuk, hogy anyagunkat tagoljuk. Az 1300-as években csak Patakról és Újhelyről rendelkezünk nevekkel. Ezek a nevek is mutatják, és a korábbi, társadalomra vonatkozó példáinkon is beigazolódott, hogy ekkor még egészen más társadalmi struktúrával állunk szemben, mint a késő középkori mezővárosainkban, ezért hiba lenne a két korszakot a névtörténet szempontjából egységesnek tekinteni. Ezen a 14. századi társadalmi helyzeten némileg változtatott Zsigmond már említett 1390. évi döntése, amivel mindkét települést és a királyi várat is Peré- nyi Miklósnak adományozta. Úgy gondoljuk, hogy ez az évszám elfogadható korszakhatár vizsgálatunk szempontjából is, bár az tény, hogy a nyelv fejlődésében nem következnek be hirtelen fordulatok és hogy bármiféle korszakolás csakis önkényes lehet.548 A személynevek terén azonban megfigyelhetőek olyan vonások, amelyek más jelleget kölcsönöznek ezeknek a neveknek, még a 15. század elejének személyneveivel szemben is. Ilyen tényező többek között a dictus és filius típusú elnevezések, illetve az egyelemű nevek nagy aránya, valamint a kézműves nevek ritka felbukkanása. A felbukkanó kézműves nevet viselő személyek tanácsban való reprezentációja is minimális csupán. Ebben a néhány névben egytől egyig latin kifejezést használnak a foglalkozás megjelölésére. A számszerű adatokról később lesz szó. A foglalkozásnevek és a hivatalviselés összefüggéseinek szempontjából a fenti érvek alapján tehát az 1390 előtt felbukkanó személyeket nem vesszük figyelembe. A névanyagot úgy különítjük el, hogy az összes polgárt, aki 1390 után már egyáltalán nem bukkan fel az oklevelekben, az első csoportba soroljuk, a többit pedig a másodikba, még ha fel is bukkan esetleg korábban. így végül 180 olyan polgárt kapunk, aki az első csoportba került, míg 1390 és 1526 között 695 mezővárosi férfi lakosról rendelkezünk adatokkal. Gyorsan hozzátesszük, hogy ez a névanyag sem tekinthető teljesen egységesnek, főként a 15. század elejét tekintve. A korábbi jellemzők háttérbe szorulása ugyanis csak lassan ment végbe. Gyakorlati szempontok azonban mindenképpen indokolttá teszik a nevek ilyen módon történő szétválasztását. A személynevekben szereplő foglalkozásneveknek két típusa van: állhatnak latin formában, illetve vulgáris, többnyire magyar kifejezéssel. A magyar szavakkal egy csoportba sorolhatók azok a német vezetéknevek, amelyek Szik547 A nevek mindegyike szerepel abban a forrásközlésemben, amely összesen 172 oklevél névanyagát tartalmazza. Vö. Gulyás: Mezővárosi személynevek. 548 A kételemű nevek a 14. század második felétől váltak általánossá, ami szintén elfogadhatóvá teszi az 1390-es dátumot mint határvonalat, vö. Fehértói: Megkülönböztető nevek 29. A névtan egyébként korszakolja a családnevek alakulását. Ez alapján a családnevek megjelenését a 14. századtól számítják, végső határnak pedig az 1437. évet tették meg. A családnevek megszilárdulásáról ugyanakkor 1526-ig beszélhetünk, lásd Hajdú: Névtan 324.
