Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 1. A tanács tisztviselői és szerkezete
114 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján A tanácstagok száma a mezővárosokban a középkor folyamán nem tekinthető állandónak, olykor ugyanis módosult a magisztrátus szerkezete. A kérdés vizsgálatához az oppidumok kiadványainak intitulációs részét lehet felhasználni. Itt vissza kell utalnunk azonban arra a fentebb már felvetett gondolatra, hogy nem lehet pontosan megállapítani, hogy minden esetben a teljes tanácsot, azaz a bírót és az összes esküdtet felsorolják-e név szerint, mint az oklevél kiadóit, vagy sem. Azaz, a módszer rejt magában bizonyos veszélyeket. Magam - a fentebb kifejtetteknek megfelelően - azon a véleményen vagyok, hogy ha a magisztrátus tagjait pontosan megnevezik, akkor a legtöbb esetben a teljes tanácstagság szerepel a felsorolásban. Mezővárosaink közül csak néhány, jobb forrásadottsággal rendelkező településen tudjuk követni a tanács szerkezetének változását. A legjobb helyzetben nyilvánvaló módon Újhellyel kapcsolatosan vagyunk, hiszen itt félszáz helyi kiadvány áll rendelkezésünkre a vizsgálathoz. Az újhelyi tanácsról ezek tükrében elmondható, hogy a bíró mellett általában 2-4 esküdt szerepelt, akik mellett a helyi polgárok, illetve telepesek különböző csoportjai (universi cives, universi hospites, vagy ceterique cives et hospites, tota universitas hospitum, ceterique cives et universi cohospites, esetleg ceterique co- habitatores) vannak még megnevezve. Az is előfordul, hogy a közösséget oppidum Wihel néven említették.421 Kubinyi András véleménye szerint nem szabad az önkormányzat e típusát, amely aránylag kevés számú tanácstagból áll, az autonómia egy fejletlenebb fokaként értékelni, hanem egyszerűen csak úgy kell tekinteni, mint egy más kihívásoknak megfelelő más városjogot.422 Az oklevélanyag alapján elmondható, hogy Újhelyen a középkorban a tanács megnevezésének négy típusa jelent meg. Az első típusban egy bíró és két esküdt szerepel, akik mellett általában ceterique cives vannak megnevezve az oklevélben. Ez a típus volt jellemző 1349-1435 között, néhány kivétellel.423 1449 és 1475 között öt alkalommal (azaz egyetlen kivétellel) nem szerepel a tanács megnevezésében külön bíró és esküdt. Ehelyett hat egyenrangú személy van említve a város élén, háromszor esküdt bírákként {indices iurati), kétszer pedig bírákként (iudices). A különbség mindössze annyi, hogy iudices iurati mellett csak ceterique hospites, vagy tota universitas hospitum áll, ellenben, ha iiidices-ként említett csoport van megnevezve, akkor mellettük cives et hospites szerepelnek az oklevélben.424 Mivel a tagok létszáma ugyanannyi, a „bíró" 421 Az idézetek előfordulásai sorrendben: DL 4329., DL 5151., DL 15141., DL 16163., DL 21935., DL 35 797. 422 Kubinyi András konkrétan az újhelyi példával kapcsolatosan említi ezt. Kubinyi: Városfejlődés és vásárhálózat 141. 423 A kivételek a következők: egy alkalommal nincs bíró, csak két esküdt - DL 8612. Három esetben nincsenek név szerint feltüntetve az esküdtek - DL 7084., DL 8115., DL 8687. Emellett előfordul, hogy „cives" helyett „universi hospites" szerepel - DL 10 880. Egyetlen alkalommal egy harmadik esküdt is megjelenik - DL 7734. 424 DL 14 317, DL 14 898., DL 15 141., DL 14 453., DL 16 163., DL 14 453. A „iurati iudices" kifejezést Németh Gábor „esküdt bírák"-nak fordítja és Szikszó oppidummal kapcsolatosan megjegy
