Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 1. A tanács tisztviselői és szerkezete
III. A tanács és társadalmi háttere 113 plébános (vagy más egyházi szerv) egymás mellett működő oklevéladó tevékenysége. Egyetlen alkalommal feltűnik - nem, mint hivatalnok, hanem mint egy ügylet szereplője - Imre lictor is Újhelyen, 1474-ben. Több előfordulását nem ismerjük az eredetileg „törvényszolga" jelentésű kifejezésnek, ezért nehéz annak megállapítása, hogy valóban a tanács tagja volt-e, és ha igen, akkor milyen szerepet játszott annak működésében. Nem kizárt, hogy a földesúr embere, valamilyen tisztviselője volt. 417 A fentiek mellett még arra a ritka esetre is van példa, hogy habár a mezővárosi közösség adja ki az oklevelet, mégsem a tanács tisztviselői, hanem csak a „polgárok" a kiadók. Ilyen történik például Bodrogkeresztúron 1466-ban, amikor mindössze hat, név szerint felsorolt polgár az oklevél kiadója universis et singulis}18 Nyilván itt nem arról van szó, hogy nem volt tanácsszervezet a településen. Legalább bíróval még a legkisebb falvak is rendelkeztek. Ráadásul egy esetben Bodrogkeresztúr bíráját és esküdtjeit is említik a középkor végén, mégpedig Hedvig tescheni hercegnő oklevele 1507-ben, igaz, csak általánosságban.419 A dolog háttere valószínűleg az lehet, hogy a mezőváros valami oknál fogva nem rendelkezett olyan szilárd és rutinszerű oklevéladó gyakorlattal, mint amit a többi mezővárosban megfigyelhettünk, és ezért ilyen „ad hoc" jellegű megoldással állították ki oklevelüket, azaz a megnevezett polgárok valójában tanácstagok voltak, csak ezt nevük mellett nem tüntetik fel az írásba foglaláskor. A hegyaljai mezővárosok tanácsában szereplő személyek után vegyük sorra, hogy az egyes mezővárosokban milyen szerkezet jellemezte ezt az ön- kormányzatot. Rögtön két alapvető megállapítást kell tennünk a magisztrátus felépítéséről. Az első, hogy településenként eltérő formát mutatott. Ez nem meglepő, hiszen pontosan ez volt az egyik legfontosabb különbség az „igazi" és a mezővárosok között. Míg előbbiek élén általában a bíróból és tizenkét esküdtből álló tanácsot találjuk, utóbbiak esetében ez az intézmény a fejlettség, népesség és más egyéni jellemzők alapján változhatott. A második fontos tapasztalat, hogy ahol a források száma lehetővé teszi, hogy az önkormányzat intézményét hosszabb időintervallumban vizsgáljuk, ott azt láthatjuk, hogy a tanács felépítése folyamatosan változott.420 Persze az sem kizárt, hogy nem történt a tanács szerkezetében érdemi változás, egyszerűen csak arról van szó, hogy eltérő számú tanácstagot említenek az oklevélben. Sajnos a felsorolt nevek és a valós tanácstagság viszonya nem minden esetben állapítható meg. 4,7 DL 17 633. Emellett felvethető, hogy talán a koraújkorban Újhelyen megjelenő „futosó bíró" tisztség középkor végi előzményéről lehet szó, ezt a tisztséget nevezhették meg a lictor kifejezéssel ilyen módon. Az információért Tringli Istvánnak tartozom köszönettel. 418 DL 16 394. 419 Bándi: Pálosok oklevelei 664-665. 420 Erre a fontos jellegzetességre már Mályusz Elemét is felhívta a figyelmet. Mályusz: Mezővárosi fejlődés 140.
