Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 1. A tanács tisztviselői és szerkezete
III. A tanács és társadalmi háttere 105 tében. Ilyen tevékenységet véleményünk szerint csak azok a falvak végeztek, amelyek fejlettség és jelentőség szempontjából a kisebb mezővárosokkal töb- bé-kevésbé egyenrangúak voltak. Ezt az egyenrangúságot pedig éppen a kiadványaik alapján vizsgálható jogéletükben foghatjuk meg leginkább, még akkor is, ha a források fennmaradásának egyenetlenségét is figyelembe vesszük. Visszakanyarodva a mezővárosi tanács szerkezetéhez, elmondható, hogy a városok önigazgatásának letéteményese az a városi magisztrátus volt, amelyet a bíró és az esküdtek alkottak. A magyar városok tanácsa a bíró mellett „szabályszerűen" még további 12 tagú volt, de voltak eltérések is. Ennek megfelelően Esztergomban, Visegrádon, Budán és a bányavárosokban általában 12 esküdt volt.377 Eperjesen a 14. században 7-8, a 15. században pedig már szintén 12 esküdt szerepelt,378 ugyanakkor például a mezővárosi és városi lét határán álló, de jogilag mégis csak mezővárosnak számító Óbudán a középkor folyamán általában csupán 4 esküdtről van szó.379 A bíró és az esküdtek mellett az „igazi" városok egyébként további városi hivatalnokokat is alkalmaztak. A középkori magyar városok legfejlettebbjének tekinthető Budán a szorosabb értelemben vett városvezetés a főbíróból, a pénzbíróból, a főjegyzőből és a tizenkét esküdtből állt, s akkor még nem is beszéltünk a kisebb hivatalokról.380 Ez a mezővárosokban azonban nem lehetett gyakori vonás, sőt, valószínűleg kifejezetten ritka volt. Az oppidumókban a legtöbb esetben az esküdtek száma kevesebb volt a városokénál, még ha vannak is kivételek.381 Ennek okát valószínűleg a lakosságszám kisebb voltában kell keresnünk, ami eleve jóval kevesebb tennivalót jelentett a magisztrátus számára. Emellett az is felmerülhet ennek indokaként, hogy nem a teljes tanácsot, hanem csak az éppen jelenlévő tanácstagok nevét szokták feljegyezni az oklevél kiállításakor, és annál csak annyi, pontosan meghatározott számú esküdt volt 377 Mályusz: Mezővárosi fejlődés 140., ZSO IV. 1322. sz., Kubinyi: Budapest története 81., Pauli- nyi: Bányavárosok 174-175. 378 Iványi: Eperjes jogélete 222. 379 Mályusz: Mezővárosi fejlődés 141. Kanyó: Óbuda 145-155. 380 Kubinyi: Budapest története 81. 381 Itt is voltak kivételek, gyakran 12 esküdt szerepelt a mezővárosok élén is. Som lóvásárhelyen például 1521-ben 12 esküdt állt a bíró mellett. - Solymosi: Pápa történetéhez 52-53. 12 főből állt a tanács Aszalón - DL 23 541. (1521), Beregszászon 1349 és 1518 között számos alkalommal szintén (DL 76 950., DL 77 154., DL 77 654., DL 69 797., DF 222 059., DL 81 065., DF 271 662.), Szőllősön 1515-ben két bíró és 12 esküdt alkotja a tanácsot (DL 84 623.), Váriban a 14. század végén hasonlóképpen 12 az esküdtek száma (DF 284 788.). Nagymihályon a bíró munkáját szintén 11-12 esküdt segítette. - DL 86 048. (1506) és DL 86 078. (1514). Jászón 1416-ban a bíró mellett 9 esküdt áll (DF 232 861.), Leleszen 1444-ben 8, igaz a következő évben csupán 5 (DF 234 276., DF 234 278.). Terebesen 3 bíró és 9 esküdt intézte az ügyeket (DL 19 041.). Szatmáron 1423-ban 12 esküdt bíróból, 1453-ban a bíróból és 12 esküdtből áll a magisztrátus (DL 11 399., DL 24 958.). Bácskai is számos példát idéz ilyen nagyobb létszámú tanácsszerkezetre: Bácskai: Mezővárosi önkormányzat 12. Lásd még a tanács külön részletezett szereplőire Lakatos: Hivatali írásbeliség 51-71., illetve Lakatos: Önkormányzti testületek 505-526.
