Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)

Mérlegen az ember. Szerkesztői bevezető a kötethez

ményéről. Az egyik, az 1941 késő nyarán Kamenyec Podolszkíjban11 kivégzett emberek - már a korban is komoly politikai vihart kavart - esete. Ekkor ugyanis 23 600 - korabeli szóhasználattal élve - tisztázatlan állampolgárságú, illetve a helyi hatóságoknak nem tetsző zsidókat deportálták az akkor már német megszállás alatt álló ukrán területekre Magyarországról, ahol aztán többségüket, hozzávetőlegesen 15-16 000 embert augusztus 27-28-án lemészároltak. Ekkor volt először öt számjegyű a kivégzettek száma. A deportáltak közül csak 2-3000 tudott csak visszavergődni Magyarországra. S mint utaltunk rá, az ügyből politikai skandalum lett: még a Nemzetgyűlésben is felszólaltak, és kérdőre vonták a kormányt miatta. Érdemes megjegyezni, hogy a KEOKH néhány munkatársa 1942-ben is járt „tanulmányúton” a németek megszállta területeken, ahol szemtanúi voltak a helyi zsidó lakosság tömeges kivégzésének.12

A másik ilyen nagy port felvert eset az 1942. januári ún. hideg napok volt, amikor egy partizánrazzia keretében Újvidéken 3300 embert - köztük 740 zsidó származásút - lőttek a magyar csendőrök és katonák a Dunába robbantott lékekbe. A meggondolatlan és erősen eltúlzott akció felelőseit és végrehajtóit még a korabeli magyar szervek is megpróbálták felelősségre vonni, összességében nem túl sok sikerrel. A nemzetközi szakirodalomba újvidéki razzia néven bevonult eset jogi, emberi és politikai hatásai szinte a mai napig élnek mindkét érintett országban,13 14 amit újabb súlyokkal terhelt a jugoszláv partizánok által - a magyar és a német kisebbségek ellen - a háború végén elkövetett és óriási véráldozattal járó bosszúhadjárat.

Az 1944. március 19-ei német megszállást követően a hivatalba lépő Sztójay14 kormány nem pazarolta az idejét holmi törvényhozási vitára, hanem rendeletekkel kormányzott, és több mint 100 zsidóellenes rendelet kiadásával korlátozta a zsidó, illetve zsidónak minősülő magyar állampolgárok jogait, majd módszeresen kifosztotta, gettósította és a vidéki zsidóság nagy részét Auschwitzba, kisebbik részét pedig ausztriai munkatáborokba deportálta. A rendeletek megalkotásában a Belügyminisztérium járt az élen, amelynek új vezetése (Jaross Andor miniszter, Baky László és Endre László államtitkárok]

11 A témával foglalkozó szerzők közül Randolph L. Braham, Majsai Tamás, Szirtes Zoltán, Gellert Ádám, Stark Tamás és George Eisen munkáit lehet kiemelni.

12 Kovács Tamás: Egy szervezet - egy feladat? A Külföldieket Ellenőrző Központi Hatóság létrejötte és működése. 1930-1945. Rendvédelmi Füzetek. Szerk. Valcsicsák Imre. Bp., 2010. 98-101.

13 A témát legalaposabban és leginkább politikamentesen A. Sajti Enikő járja körül a Délvidék 1941-1944. A magyar kormányok délszláv politikája című monográfiájában. [Kossuth Kiadó, Bp., 1987.)

14 Sztójay Döme (Dimitrije Sztojakovich, Versec, 1883. január 5. - Bp., 1946. augusztus 22.) katonatiszt, berlini követ, a német megszállás után miniszterelnök és külügyminiszter (1944. március 22. - 1944. augusztus 29.). A háború után a népbíróság halálra ítélte, kivégezték.

15