Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
Mérlegen az ember. Szerkesztői bevezető a kötethez
nem pusztán örömmel és lelkesen vettek részt a magyarországi holokauszt lebonyolításában, hanem minden képzeletet felülmúló precizitással irányították az alájuk tartozó apparátusokat, rendvédelmi szerveket. Baky és Endre államtitkárok németek iránti lojalitása ismert volt mind a magyar, mind pedig a német vezető körökben. Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer és Endre államtitkár mindössze egy dologban nem értett egyet. Nevezetesen, hogy a deportálásokat vidéken kezdjék, majd Budapesten fejezzék be, vagy fordítva. Endre ugyanis a budapesti zsidóságtól akart volna minél előbb megszabadulni, addig Eichmann úgy okoskodott, ha a vidékiekkel kezdik, akkor a menekülő zsidók csak egy helyre, Budapestre tudnak menekülni. Végül a magyar fél is elfogadta a német álláspontot. A Budapesten berendezkedő Sondereinsatzkommando Eichmann (SEK) hamar berendezkedett a magyar fővárosban, de a nagyobb vidéki városokban is létrehoztak - az SD-vel közösen - kisebb kirendeltségeket. Az új magyar belügyi vezetéstől a helyi hivatalnokok, rendőri és csendőri vezetők egyenesen azt az utasítást kapták, hogy a német kérések parancsként értelmezendők. Emellett a németek rutinosan tárgyaltak a helyi zsidó vezetőkkel, ügyesen játszották ki egymás ellen a különböző csoportokat, ennek keretében emeltek fel komoly tárgyalópartnerré korábban marginális szervezeteket, mint amilyenek Magyarországon a cionisták voltak. Míg a vidéki zsidótanácsok lényegében végrehajtók voltak, addig a Budapesten székelő Központi Zsidó Tanács15 és annak vezetői úgy hitték, hogy ők majd el tudnak érni „valamit” a németeknél, esetleg a magyar szerveknél. így az Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer alatt szolgáló, maximum 150 főre becsülhető alakulat rendkívüli gyorsasággal deportálta a vidéki magyar zsidóság döntő többségét. A deportáltak 90%-át az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborba szállították, ahol az érkezéskor megtörtént az első szelektálás. Mivel a deportáltak zömét gyerekek és az idősek alkották, illetve a több napos kegyetlen út már sokaknak így is halálos volt, a megérkezett emberek kb. 80%-át gyakorlatilag azonnal a gázkamrákba küldték. Szerencsésnek mondhatták magukat azok a főleg alföldi megyékből deportált zsidók, akiket a Bécs melletti Strasshofba irányítottak, ahol nem volt sem szelektálás sem pedig gázkamrák.16 Ennek hátterében is egy SS-en belüli megegyezés, illetve a cionista Budapesti Segélyező és Mentőbizottsággal kötött üzlet állt.17 S bár a nemzetközi nyomás és fenyegetés hatására Horthy végül leállította a deportálásokat 1944. július 6-án, ennek ellenére még július 19-én és 24-én is 15 Lásd erről Molnár Judit: The foundation and activities of the Hungarian Jewish Council, March 20-July 7,1944, Yad Vashem Studies, 30. évf. 2002. 93-123. 16 A témát részletesen feldolgozta Suchy, Irene Strasshof an der Nordbahn. Die NS-Geschichte eines Ortes und ihre Aufarbeitung, című munkájában. (Metroverlag, 2012.] 17 Szita Szabolcs: Aki egy embert megment - a világot menti meg (Mentőbizottság, Kasztner Rezső, SS-embervásár 1944-1945). Corvina Kiadó, Bp., 2005. 16
