Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

Magyarország levéltárügye a felszabadulás után (Balázs Péter)

tóriumon, majd 1974 óta a Kulturális Minisztériumon belül Levéltári Igazgatóságként működött tovább. (1968-tól a területi állami levéltárak tanácsi irányítás alá kerültek, a Levéltárak Gazdasági Hivatalát pedig szanálták.) 1977 januárjában Levéltári Igazgatóságot a Kulturális Minisztériumban újonnan létrehozott Képzőművészeti és Közgyűjteményi Főosztály Levéltári Osztályává szervezték át, 1980-tól pedig a Művelődési Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának Levéltári Osztályaként működik. A már említett 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet a Magyar Országos Levéltárat és a létesíteni tervezett állami kerületi levéltárakat (az utóbbiak helyett 1950-ben megyei és városi közlevéltárak jöttek létre, amiket 1952 novemberében a 864-0111/1952. KM. sz. utasítás alapján állami levéltáraknak neveztek el) egységes levéltári hálózatba olvasztotta. A közlevéltáraknak a törvényerejű rendelet értelmében át kellett venniök a volt megyei, városi és községi, a hiteleshelyi, az 1949. évi VII. törvény értelmében állami tulajdonba került volt hitbizományi levéltárak anyagát, továbbá a területi illetékességükhöz tartozó közhatóságok, közhivatalok, köztestületek, közintézetek, közintézmények és közületi vállalatok ügyintézésében már nem használt és a megszűnt nemzeti bizottságok iratait, végül egyéb történeti értékű és a Központ által odautalt iratokat. A levéltári szervezet kialakításakor a Központ vidéken az ugyanazon városban működött volt megyei és városi törvényhatósági levéltárakat egy közlevéltárrá vonta össze még akkor is, ha az iratanyag elhelyezésében a korábbi széttagoltságot nem lehetett megszüntetni. 1953. január 1-i hatállyal az országos jelentőségű ipari és közlekedési vállalatok, valamint a fontosabb pénzügyi szervek iratainak átvételére és gondozására megalakult a Központi Gazdasági Levéltár, amely egy évtizedes működés után 1962-ben beolvadt a Magyar Országos Levéltárba. A volt Habsburg-birodalom központi kormányszervei magyar vonatkozású iratainak feltárása céljából a két világháború között magyar polgári levéltári delegátus dolgozott az Österreichisches Staatsarchivban. 1949 — 1958 között nem lévén Bécsben polgári levéltári delegátus, a halaszthatatlan ügyek ellátásáról a katonai delegátus gondoskodott. 1959-től a minisztérium felújította a bécsi magyar polgári levéltári delegátus működését. Feladatait a 137/1969. sz. miniszteri utasítás szabályozza, amelynek értelmében gondoskodnia kell az osztrák levéltárak magyar vonatkozású iratainak feltárásáról és reprodukálásáról, a magyar-osztrák filmcsere lebonyolításáról és a Staatsarchivban kutató, érvényes útlevéllel kint tartózkodó magyar állampolgárok munkájának támogatásáról. Az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet arra is felhatalmazta a Levéltárak Országos Központját, hogy az állami levéltári hálózatba nem tartozó — természetes vagy jogi személy tulajdonában levő — levéltár (gyűjtemény) nemzeti érdekű magánlevéltárrá nyilvánítása érdekéten a miniszternek javaslatot tegyen. A magánlevéltárat tulajdonosa köteles volt épségben és használható állapotban fenntartani, továbbá az anyag őrzéséről, szakszerű rendezéséről és kezeléséről saját költségén tartozott gondoskodni. A magánlevéltárak felett a Központ szakmai felügyeletet gyakorolt. A törvényerejű