Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

Magyarország levéltárügye a felszabadulás után (Balázs Péter)

rendelet azt is kimondta, hogy a Központ — sem levéltár, sem irattár anyagába nem tartozó —, de a történeti kutatás számára különös jelentőségű egyes iratokat történeti értékűvé nyilváníthat. A törvényerejű rendelet e rendelkezései elsősorban az egyházak levéltárainak védelme és hozzáférhetővé tétele szempontjából voltak jelentősek. Mint ismeretes, a katolikus egyházi levéltári és irattári anyag védelméről és kezeléséről korábban az 1918-ban megjelent Codex Juris Canonici egyes kánonjai rendelkeztek, ezek azonban elsősorban a biztonságos őrzésről kívántak gondoskodni. A református egyház 1938-ban kiadott ugyan egy levéltári szabályzatot és 1941-ben egy útmutatót is, de a háború miatt ezek realizálására nem kerülhetett sor. Az evangélikus egyház levéltárai közül is csak a budapesti Központi Levéltárba folyt szakszerű munka ebben az időszakban. Ezért is különös jelentősége volt annak, hogy az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet megadta a lehetőséget e levéltárak szakszerű működtetésére és a Központ — különösen a leltározás területén — az állami levéltárak dolgozóinak közreműködésével ért is el figyelemre méltó eredményeket. A nemzeti érdekűvé nyilvánított magánlevéltár tulajdonosa a törvényerejű rendelet értelmében köteles volt a levéltár működéséről a Központot évente tájékoztatni. A törvényerejű rendelet gondoskodott a még irattárakban levő iratok védelméről is. Előírta, hogy a közhatóságok és közhivatalok iratanyagának fenntartásában és kezelésében a tudományos és gyakorlati érdekeknek megfelelően kell eljárni, és a történeti vagy egyéb szempontból jelentős iratok megőrzését, majd levéltárba adását biztosítani kell. Az előzőkben vázolt jogszabályi keretek között indult meg a magyar szocialista levéltárügy kiépítése, mígnem a 112/1968. MM sz. rendelet az állami területi levéltárakat 1968. január 1-i hatállyal a fővárosi tanács, illetve a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak irányítása alá helyezte. E levéltárak fenntartásáról és irányításáról a művelődésügyi osztályok gondoskodnak. A következő évben megjelent a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. sz. törvényerejű rendelet és a végrehajtás tárgyában kiadott 30/1969. sz. kormányrendelet, amely a magyar levéltárügy több aktuális kérdését igyekezett rendezni, illetve újabb jogszabályok kialakításához adott alapot. Mindenekelőtt megteremtette a korszerű, az ügyviteli és levéltári érdekeket egyaránt figyelembe vevő irattárügy alapjait, tudományos intézményekké nyilvánította a levéltárakat, meghatározta a különböző levéltártípusok illetékességét és feladatait, s az országos jelentőségű állami szervek 1945 utáni iratainak átvételére intézkedett az Űj Magyar Központi Levéltár létrehozásáról is, amely működését a művelődésügyi miniszter 186/1969. sz. utasítása értelmében 1970-ben kezdte meg. A levéltári tudományos dolgozó fogalmának kimondása és e státus szintjének védelme, továbbá az egyéb levéltári és az irattári dolgozók képzésére és képesítésére vonatkozó pontok megadták a lehetőséget arra, hogy ez a régóta vajúdó kérdés szintén megoldódjék. A 130/1971. MM sz. miniszteri utasításként jelent meg a Levéltárak Ügyviteli