Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

Kiemelkedő forrásértékűek az 1813. évtől folyamatosan megőrzött presbitériumi és képviselőtestületi jegyzőkönyvek is. Ezek tartalmazzák a templomok, az iskolák építésének, a lelkészek, tanítók választásának adatait, de általában is a gyülekezeti élet fejlődésének egész menetét, sőt történelmi eseményeknek (az 1848/49. évi szabadságharc, Áchim L. András parasztmozgalma, az őszirózsás forradalom, a felszabadulás) a gyülekezetre gyakorolt hatását is megismerhetjük belőlük. Az 1942. év előtti, tárgy szerint csoportosított iratok között néhány érdekesség is akad, pl. Áchim L. András parasztvezér sajátkezű levele, melyben birtokából telket ajánl fel az egyháznak tanyai iskola, ül. imaház építéséhez. A jegyzőkönyvekből nyomon követhető a Békéscsabán oly fontos (szlovák) nyelvi kérdés alakulása is. A jegyzőkönyvek kutatását nagyban könnyíti a róluk készült tárgymutató. A gondnoki hivatal iratanyaga (1728-tól máig) a legterjedelmesebb fondot alkotja. Tartalmazza a mindenfajta pénztári és anyagnaplókat, az egyházi adózással kapcsolatos iratokat, számadásokat, leltárakat, az alkalmazottak fizetés jegyzékeit stb. tehát anyagi kérdésekben tájékoztat a gyülekezet életéről. Értékes része e fond anyagának az 1946— 1948. évi magyar-szlovák lakosságcsere alkalmával a Békéscsabáról Szlovákiába kitelepült (mintegy 7000) egyháztag névsora, úgyszintén a gyülekezetnek már a múlt század második felében is végzett nagyarányú szociális tevékenységéről tanúskodó iratok: gyermeksegélyző, kiházasítási és temetkezési segélyegyletek jegyzőkönyvei, valamint az 1863. évi katasztrofális aszályból eredő éhínség idején szervezett közéielmeztetési akció iratai. Az egyházi adózás iránt érdeklődő kutatók számára is bő forrást kínál e fond iratanyaga. Az iskolák 1948. évben bekövetkezett államosításakor az egykori egyházi iskolák (40 elemi népiskola és egy gimnázium) iratanyagának túlnyomó része is állami kezelésbe került, de az egyháznál megmaradt töredékanyag is értékes adatokat tartalmaz. A békéscsabai iskolarendszer fejlődésével, benne az egykori evangélikus Rudolf-főgimnázium (ma állami Rózsa Ferenc gimnázium) történetével foglalkozó kutatók nem mellőzhetik ezt az anyagot, sőt az említett témákhoz a lelkészi és a gondnoki hivatali iratokat is tanácsos figyelembe venniök. A békéscsabai evangélikus gyülekezet századunk első felében is jelentős szociális tevékenységet folytatott, több szeretetintézményt tartott fenn, így egy árvaházat, két öregek otthonát, egy diakonissza intézetet. A békéscsabai városi közkórház és szociális otthon gyökerei is az evangélikus egyházi életből fakadtak. A város szociális tevékenységének történetével foglalkozó kutatók számára ezek az iratok értékes forrást jelenthetnek. Bár a békéscsabai evangélikus gyülekezetben az egyházi élet fejlesztését századunk első felében számos belmissziói jellegű egyesület szolgálta (nőegylet, leányegylet, keresztyén ifjúsági egyesület, Luther szövetség, Melanchthon kör), ezeknek irataiból mégis sajnálatosan csak töredékek maradtak meg, így anyagukból ez egyesületek működése aligha rekonstruálható. Hasonló a helyzet az egykori békéscsabai evangélikus egyházi könyvkereskedéssel kapcsolatban is, amelyik pedig 1896-tól századunk közepéig jelentős