Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

Az egyházkerületek irányítását az egyházkerület gyülekezetei által választott püspök (szuperintendens) és egyházkerületi főgondnok végzi, egyéb tisztségviselők segítségével. Az egyházkerületi közgyűlésekről és a püspöki egyházlátogatásokról (generális visitatiok, amelyre a XIX. századtól az egyházközségek történetének vázlatát is össze szokták állítani) jegyzőkönyvet vesznek fel, amelyek szintén értékes történeti források. Az egyházkerületek iratanyagát az egyházkerületi levéltárak őrzik. Az egyetemes konvent (generális konvent, generális consistorium) a magyarországi református egyházat egyetemesen (tehát minden egyházkerületet egyaránt) érintő ügyek elintézésére hivatott testület. Már a XVII. században az országgyűlésekre egybegyűlt „mindkét hitvallású evangélikus (— ágostai hitvallású = evangélikus és helvét hitvallású — református —) rendek" többször tartottak „konventet", értekezleteket. A XVIII. század folyamán — mivel az egyházi gyűlések királyi engedélyhez voltak kötve, az ügyek intézésére viszont szükség volt —, a hegyaljai szüretek és a sárospataki kollégium tanévzáró vizsgái szolgáltak jó alkalmul a „konventek" tartására. Ezek között kiemelkedik a „bodrogkeresztúri konvent" 1734-ben, amely a Carolina Resolutio intézkedéseivel foglalkozott és az egyházi kormányzatban a világi elemeknek részvételéről (a püspökök mellé főgondnokok, esperes mellé gondnokok — koadjutor kurátorok — állítása), az ágensek díjazásáról stb. intézkedett. Jelentős volt még a bugyi (1773) és az 1821-22-es generális konvent. Az 1881. évi debreceni zsinat tette rendszeressé üléseit. Mivel az egyetemes konvent és az egyetemes zsinat feladatköre is, személyi összetétele is az utóbbi évtizedekben egybeesett, a két párhuzamos testületet 1964-ben egybeolvasztották. A magyarországi református egyház törvényhozó, határozó és legfőbb intézkedő testülete a zsinat. Intézkedik a magyarországi református egyház egyetemét érintő kormányzói és igazgatási ügyekben. A zsinat tagjai tisztségüknél fogva az egyházkerületek püspökei és főgondnokai, az egyházközségeknek a presbitériumok szavazataival megválasztott zsinati képviselői, valamint az egyházi törvényben meghatározott egyes tisztségviselők. A zsinati tagok megbízatása az új zsinat megalakulásáig, azaz 12 évig tart. A zsinat a törvényhozás kötelékébe nem tartozó feladatok időközi teljesítésére ülésszakonként zsinati tanácsot alakít. A zsinat, a zsinati tanács és a zsinat elnökségének hatáskörébe tartozó feladatok ügyintézését a zsinati iroda végzi. A zsinati irodát a zsinati tanácsos vezeti. A zsinati iroda az elvégzendő feladatok szerint osztályokra tagolódik. A zsinati, zsinati tanácsi ülések, valamint a zsinati iroda által létrehozott iratanyagot a zsinati levéltár őrzi. Szinódusokat, zsinatokat a reformáció kora óta tartottak különböző egyházi önkormányzati testületek (particularis sinodus — egyházmegyei vagy egyházkerületi gyűlés; generális sinodus = általános, több egyházkerületre kiterjedő gyűlés). Legjelentősebb az 1567. február 24 —26-án tartott „debreceni alkotmányozó zsinat". A modern zsinatokat az 1881. október 31-én megnyílt debreceni zsinattól lehet beszámítani. A magyarországi református egyház tulajdonában és különböző levéltári intézményeinek őrizetében levő iratanyag a magyar történetnek, különösen