Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI
A református egyház levéltárai A magyarországi református egyház legkisebb önálló szervezeti egysége az egyházközség. Az egyházközség területe általában egybeesik az államigazgatási község területével, de ettől el is térhet; egy államigazgatási községben (pl. városban) lehet több egyházközség is, s több államigazgatási község is alkothat egy egyházközséget. Az egyházközség élén a lelkipásztor és gondnok elnökletével a presbitérium (egyháztanács) áll, amelyet az egyházközség tagjai közül választ a választói egyházközségi közgyűlés. A presbitérium üléseiről rendszeresen jegyzőkönyvet vezet, amely a helytörténet számára is értékes dokumentum, hiszen a régebbi időkben — különösen egy vallású községekben — egyházi igazgatás egybe esett a helyi közigazgatással is, s számos esetben tárgyaltak meg itt az egész falut érintő ügyeket. Magyarországon először Kanizsai Pálfi János alakított presbitériumot 1615-ben, 1630-ra az egész dunántúli egyházkerületben elterjedtek a presbitériumok. Több egyházközségnek az egyházi kormányzás és igazgatás céljából felsőbb hatósággá egyesülése az egyházmegye (esperesség, tractus). (Az egyházmegye területe megközelítően egy államigazgatási megye nagyságához hasonlítható.) Az egyházmegyék területi beosztása az idők folyamán többször változott, jelenlegi beosztásukat döntő többségben 1952-ben állapították meg. Az egyházmegye irányítását a közgyűlés által választott esperes és egyházmegyei gondnok végzi, egyéb tisztségviselők segítségével. Az egyházmegyék évenként (legalább egy) közgyűlést tartanak, ahol az egyházmegyét, illetve az egyes gyülekezeteket érintő fontosabb ügyeket megtárgyalják. Az egyházmegyei közgyűlésről jegyzőkönyveket vesznek fel. Az esperes évente végiglátogatja az egyházmegye egyházközségeit (canonica visitatio). Erre az alkalomra a lelkésznek jelentést kell készítenie, s a látogatáson tapasztaltakról szintén jegyzőkönyvet vesznek fel. Mind az egyházmegyei közgyűlés, mind a canonica visitatiok jegyzőkönyveinek igen fontos történeti forrásértéke van. Az egyházmegyék iratanyagát az egyházmegyei vagy általában az egyházkerületi levéltár őrzi. Több egyházmegyének az egyházi kormányzás és igazgatás céljából felsőbb hatósággá egyesülése az egyházkerület (püspökség, szuperintendencia). Az egyházkerületek jelenlegi alakjukat az idők folyamán, a körülmények befolyása alatt nyerték el. Számukat a II. Carolina Resolutio 1734-ben rögzítette. Azóta lényegesebb, jobbára területi változást csak az I. és a II. világháború utáni, illetve közötti (bécsi döntések) határváltozások okoztak. Jelenleg a magyarországi református egyháznak négy egyházkerülete van: a dunamelléki, a dunántúli, a tiszáninneni és a tiszántúli egyházkerület.
