Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

terület a gyakovói egyházmegyéhez került. Az egyházmegye ma a székesegyházi és a tolnai főesperességre tagolódik. A levéltárnak valamikor gazdag oklevéltára lehetett, Mohács előtti oklevele mégis alig van, mert nagy részük a török uralom alatt elpusztult. A törökök utáni első püspökök (Nesselrod, Thurn-Taxis, Cienfuegos) hosszabb ideig nem tartózkodtak Pécsett, az idevonatkozó aktákat ezért részben a káptalan intézte el, így ezek a káptalani levéltárban találhatók. A levéltár az 1700. évtől tartalmaz folytatólagosan iratokat. A jelek szerint Berényi püspök (1738 — 1748) alatt alakult ki az egyházmegye kormányzata, amikor az ügyeket vagy maga a püspök, vagy pedig a vikárius, illetve a szentszék intézte. Mindegyiknek volt külön levéltára és az iratokat fogalmazó titkára. Klimó püspök alatt (1751 — 1777) a püspöki levéltárnak már külön helyisége volt. Szepessy püspök (1828—1838) a Klimó által csillagászati toronnyá átalakított régi építmény második emeletén helyezte el a levéltárat, és telepítette ide a korábbi vikáriusi és szentszéki iratokat is. Az iratokat az eredeti levéltárakon belül időrendbe helyezték. A lajstromozást Lechner János, Peitler Antal, Dedekovics György és Hegyessy László végezték el. A század végére a torony első emelete is megtelt, ma pedig már a harmadik emeleti terem is zsúfolt lett. A levéltár anyagában sok a hiány, konkréten azonban csak egy nagyobb károsodásról tudunk: a Recensio universi cleri dioecesis Quinque-Ecclesiensis I—IV. (Pécs, 1874 — 80.) készítéséhez a szerző, Brüsztle József igen sok aktát vitt el, s halála után hozzá nem értők elégették. Nagyobb gyarapodás 1945 után volt, amikor a levéltárba kerültek a püspöki uradalom, a pécsi katolikus egyesületek megmaradt iratai és az egyházmegyei főtanfelügyelőség irattára. A levéltáros tisztét a püspöki hivatal egyik tisztviselője töltötte be, kinek sokszor inkább címe volt az „archivarius", mint mindennapi munkája a levéltárban. 1950 után a levéltár anyagáról Petrovich Ede leltárt készített. 1976-ban a levéltár kutatószobát kapott, melyet két évvel később korszerűsítettek. A levéltár iratanyagának mennyisége 300 folyóméter. Az első oklevél 1239-ből való, mely Bertalan püspök tizedcseréje a szlavóniai templáriusok mesterével. Huszonöt Mohács előtti oklevélmásolat is található még a levéltárban. A török hódoltság korából 75 irat maradt meg. A törökök kiűzése utáni idők első fontos egyházmegyei eseménye a Nesselrod püspök által egybehívott zsinat volt 1714-ben, melyről, sajnos, csak a protokollum értesít, az okmány azonban nincs a helyén. Az egyházkormányzat kialakultával mindhárom hivatal, a püspöki, a vikáriusi és a szentszéki kibocsátott leveleit könyvekbe, protokollumokba másoltatta. A püspöki és vikáriusi hivatal e levelei a Missiles, expeditiones vagy litterae episcopales, illetve vicariales (1733—1837). Itt kell szólni a Repraesentationes feliratú kötetekről (1787 — 1827) is. Míg a missiliseket a plébániákhoz, felsőbb egyházi és állami hatóságokhoz intézték, a repraesentatiok inkább csak a helytartótanácshoz küldött iratok fogalmazatait tartalmazzák. A missilisekben és repreasentatiokban sok értékes adat található de kutatásuk nagyon nehéz, mivel indexük vagy egyáltalán nincs, vagy csak