Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

•egészen primitív, s mivel sok esetben válaszról van szó, szövege nem érthető a beadvány hiányában. A királyi hatalom bizalmas rendelkezései, az Intimata regia 1733-ban tűnnek föl először, majd egyre sűrűbben a beérkezett akták között. Az 1751 — 1775 között eredeti intimátumokat két vaskos kötetbe kötötték, a későbbiek azonban ismét az egyesített kormányzati iratok megfelelő helyein találhatók. Királyi rendelkezésekre végezték el az összeírásokat (Conscriptiones 1733—1802). 1733-ban volt a pécsi egyházi vagyonösszeírás, lélek- és javadalomösszeírásokat végeztek 1753-tól, majd 1767-ben az egész egyházmegyére kiterjedően lélekszámösszeírások történtek. Ez utóbbinak különös jelentősége, hogy képet nyújt a szlavóniai területekről is. Az 1782-es összeírás csak a valpói kerület plébániáira terjedt ki. Az újonnan fölállítandó plébániákat 1785-ben írták össze. Jövedelemösszeírások készültek még 1785-ben, 1792-ben és 1802-ben. A kormányzati anyag legtöbbet kutatott állaga az egyházlátogatási jegyzőkönyvek (visitationes canonicae 1721 — 1847). A levéltár birtokában levő legrégibb visitatio Vas megyéé, melyet Kapucsy György cenki plébános hozott magával, amikor Radonay püspök meghívására Pécsre jött kanonoknak. Az első egyházmegyei visitatio 1721-ben volt Baranya és Tolna megyékben, de az egészből csak Szabadszentkirály plébániáé maradt meg. Az elveszett jegyzőkönyvek anyaga Brüsztle József Recensio-jában plébániánként földolgozva található meg. Mint az előző, az 1729-es visitatio is Nesselrod püspök idejében történt ugyancsak Baranya és Tolna megyében. Berényi püspök 1738 — 1742 között látogatta a két megye plébániáit. Klimó püspök látogatása 1753—1757 között az egész egyházmegyére kiterjedt. Eszterházy püspök 1783—1784-ben, Király pedig 1810—1811-ben vizitált. Szepessy visitatioiból 1828—1829-ben csak Pécs, Szekszárd és még néhány község jegyzőkönyve van meg. Scitovszky püspök látogató jegyzőkönyvei (1841 — 1851) sem terjednek ki az egész egyházmegyére. A későbbiekben az egyházlátogatások jegyzőkönyveit általában nem emelték ki a folyó ügyek irataiból. A püspöki és vikáriusi hivatal mellett a püspöki szentszék (Consistorium) volt a harmadik iratkibocsátó szerv, amely Thurn-Taxis püspök intézkedésére alakult meg 1733-ban, de iratait csak 1752-ből kezdve kezelték elkülönítve. Az ügyek lefolyását, illetve a határozatokat protokollumokba jegyezték be. Az 1827-ig keletkezett akták szintén könyvbe kötve, hiányosan maradtak meg, újabb ügyek iratai 1852— 1950-ig találhatók meg a levéltárban. Az akták zsinati vizsgákat, fegyelmi ügyeket, házassági pereket tartalmaznak. A püspöki és vikáriusi levéltár egyesítése után a consistoriális akták kivételével minden irat az egyesített kormányzati levéltár anyagába került be, de már 1833-ban külön gyűjtötték az egyházmegye különböző számadásait. Az irategyüttes nagyobb részben templomi számadásokat tartalmaz (1843 — 1893), de a legkorábbiak az egyházmegyei pénztár számadásai (1833— 1845). 1857-től találhatók jámbor, többnyire misealapítványok. A nagyobb alapítványok okmányait a káptalan ilevéltárban helyezték el, amelyekről a püspöki levéltárban tárgy szerint rendezett másolatok vannak könyvbe kötve. Egyéb