Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

kormányzati szervezetéről és a trianoni határok következtében beállott egyházszervezeti változásokról. A mai Szovákia területe egyházszervezetileg az esztergomi főegyházmegyéhez (nagyszombati helynökség), a nyitrai, rozsnyói, kassai, besztercebányai római katolikus püspökségekhez tartozott (utóbbi három 1777-ben, illetve 1804-ben vált ki az esztergomi és az egri egyházmegyékből). Ehhez a területhez tartozott az eperjesi és a munkácsi görög katolikus püspökség, továbbá a két világháború között szlovák területen volt a szatmári római katolikus püspökség egy része (44 plébánia). A mai Románia területén volt a nagyváradi római katolikus püspökség, a szatmári püspökség egy része (44 plébánia), a gyulafehérvári püspökség és a nagyváradi görög katolikus püspökség. A mai Jugoszlávia területén a kalocsai érsekség bácskai területei voltak, és Bánátban a temesvári püspökség, Szlovénia egy része pedig a szombathelyi egyházmegyéhez tartozott. A mai Ausztria területén Burgenland két egyházmegyéhez, a szombathelyi és győri püspökséghez tartozott. A trianoni határok következtében egyes egyházmegyék, amelyeknek központjai szomszédos államok területéhez kerültek, töredék részben továbbra is magyar területen maradtak. 1923 — 1938 között ezért a következő (egyházjogilag ideiglenes jellegű) szervezeti változások történtek magyar területen: A rozsnyói egyházmegyéből Magyarországon maradt 19 plébániát a Sajópüspökiben székelő apostoli kormányzói helytartó vezette. A kassai egyházmegyéből 49 plébánia maradt magyar területen, amelyek felettes egyházi hatósága a Sátoraljaújhelyen székelő apostoli kormányzói helytartó volt. A szatmári egyházmegye 16 plébániája maradt magyar területen, s a Mérken működő püspöki helytartó vezette. A nagyváradi római katolikus egyházmegyéből 30 plébánia maradt magyar területen, amelyeket a debreceni apostoli adminisztrátor vezetett. A nagyváradi görög katolikus egyházmegyéből mindössze 3 plébánia maradt magyar területen. Ezek a hadjúdorogi püspökséghez kerültek. 1938— 1944 között a bécsi döntések következtében Rozsnyó, Kassa, Szatmár és Várad egyházmegyei központjai magyar területen voltak, így a korábbi részegyházmegyék külön kormányzata megszűnt. A bácskai területeken a kalocsai érsek joghatóságát szabadkai székhellyel érseki biztos gyakorolta 1941-1944 között. 1945 után Ausztriában a Vatikán létrehozta a burgenlandi egyházmegyét Kismarton (Eisenstadt) székhellyel. Szlovákiában megalakult a nagyszombati (trnavai) érsekség és a többi egyházmegye területe az államhatároknak megfelelően egyházjogilag is véglegessé vált. Jugoszláviában megalakult a szabadkai egyházmegye. A rozsnyói, kassai és szatmári egyházmegyékből magyar területen maradt ún. „Északi részek" az egri érsek joghatósága alatt állnak, de még külön hivatali adminisztrációval. A nagyváradi egyházmegye magyar területen levő részét a csanádi, az eperjesi és a munkácsi görög katolikus egyházmegyék