Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

Magyarország levéltárügye a felszabadulás után (Balázs Péter)

A Magyar Országos Levéltár gondozásában 1923—1946 között megjelent Levéltári Közlemények (a továbbiakban: LK) a történeti segédtudományok művelése, a levéltári munka egyes kérdéseinek kimunkálása, levéltártörténeti feldolgozások és levéltárismertetések közzététele, a külföld levéltárügyének ismertetése, a levéltári anyag védelmével kapcsolatos egyes kérdések felvetése, valamint forrásközlő tevékenysége révén fontos szerepet vállalt és töltött be a szervezeti széttagoltságban tevékenykedő levéltárak életében, sőt jelentős segítséget nyújtott a történettudomány művelőinek is. 1954-ben a LK a Levéltárak Országos Központjának gondozásában az egész magyar levéltárügy folyóirataként jelent meg újra. Ennek megfelelően a levéltárügy kibővült feladataival (pl. a gazdasági szervek iratainak feldolgozásával, az iratrestaurálás és iratkonzerválás, valamint a levéltári mikrofilmezés, a leltározás, a levéltárosképzés stb. kérdéseivel) is rendszeresen foglalkozni kívánt. A levéltári irodalom keretében a levéltártan, a történeti segédtudományok, a levéltárismertetés, a levéltártörténet, a forrásközlés, a történeti statisztika és a hivataltörténet művelését iktatta programjába. A Levéltárak Országos Központjának létrejötte és a szocialista levéltárügy szervezeti kérdéseinek megoldásával párhuzamosan jelentkezett az igény egy egyszerűbb formában megjelenő, a mindennapi gyakorlati munkát segítő, az elvi kérdések tisztázását előkészítő s a levéltárak között az összekötő kapocs funkcióját is ellátó mozgékonyabb folyóirat iránt. A Központ 1951ben Levéltári Híradó (a továbbiakban: LH) címmel indított folyóirata külföldi levéltári vonatkozású tanulmányok, rendeletek, szabályzatok fordításainak közzétételét, illetve ismertetését, kisebb levéltári tanulmányok, beszámolók közreadását, a levéltárak helyzetéről, munkájáról és eseményeiről való informálást tűzte ki célul maga elé. 1961-től a folyóirat Levéltári Szemle (a továbbiakban: LSZ) címmel kerül az olvasók kezébe. LK 1968-tól újból a Magyar Országos Levéltár folyóirataként jelenik meg. Mint a magyar levéltártudomány egyes kérdéseit átfogóan tárgyaló és nem egy esetben cikkeiben vitazáró orgánumának köteteit a tudományos levéltárosok mellett történészek most is haszonnal forgathatják. A LSZ sok elméleti és gyakorlati problémát felvető, gyakran vitaindító cikkei, a levéltárügy hazai és külföldi eredményeit ismertető írásai, módszertani ajánlásai a tudományos levéltárosok mellett a levéltári kezelők, sőt az iratkezelésben és az irattárosi munkakörben foglalkoztatottak számára is hasznos ismereteket és tájékoztatást nyújtanak. A levéltárak, összhangban a felügyeletet ellátó miniszter által kiadott irányelvekkel, a fenntartó igényeivel, valamint az intézmény jellegével és lehetőségeivel, közművelődési tevékenységet is végeznek. Kezdetben a közművelődési munka gyakran csupán a levéltárosok egyéni kezdeményezésére épült és nem egy esetben népművelő előadások tartására korlátozódott. Később azonban egyre inkább kialakultak a közművelés sajátságos levéltári eszközei, amelyek között jelentős szerepet játszik a kiállítások rendezése, illetve a kiállítások rendezésében való közreműködés, önálló reprezentatív kiállításokat elsősorban a Magyar Országos Levéltár