Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

őrzött jász és kun eredeti privilégiumok, oklevelek a Csallóközben mind elpusztultak. A levéltár későbbi munkája során az iratvédelmet, illetve az újonnan keletkezett (szocialista kori) iratok levéltári begyűjtését, megőrzését elsőrendű feladatának tartotta. Ennek köszönhető, hogy a jelenleg őrzött iratanyag 70%-a szocialista kori. Ez eltér a többi megyei levéltár iratanyagának arányaitól és jól tükrözi részben a legújabb kori iratokkal való lelkiismeretes törődést, részben pedig a levéltár jó raktározási lehetőségét. A megye területén levő városok, községek 1950 előtti iratanyagának begyűjtése 1953-tól 1958-ig tartott. A tanácsok, hatóságok, gazdasági szervek, intézmények és egyéb szervek iratainak átvétele azóta is folyamatos. A megyei levéltár anyagát hosszú időn keresztül (1878 — 1952) az 1878-ban Szolnokon felépült új megyeházán őrizték, ahonnan 1950-ben az állami kezelésbe vétel után Szolnok megyei Közlevéltár elnevezéssel átköltözött a volt szolnoki pénzügyigazgatóság, majd később a megyei bíróság épületébe. 1952-től Szolnoki Állami Levéltár néven működött 1967-ig. 1968-tól Szolnok megyei Levéltár néven szerepel. A levéltár 1980-ban költözött át jelenlegi, kizárólag levéltári célokat szolgáló új épületébe. Az államosítás, de főképp a tanácsi kezelésbe vétel után (1968) jelentős fejlődés következett be a levéltár életében. Költségvetése megtöbbszöröződött, s jelenleg 20 fő végzi a levéltár működésével kapcsolatos feladatokat. A levéltár iratanyagának mennyisége 4011 folyóméter. A levéltár 3 Mohács előtti oklevelet őriz. Legrégibb eredeti irata egy 1422-ből származó, a Blaskovics család iratai között található birtokadományozási oklevél. A feudális és kapitalista kori anyagból forrásértéke miatt különösen kiemelkedik a Jászkun Kerület levéltári anyaga, amelyből legjelentősebbek a közgyűlések jegyzőkönyvei (1573 — 1876) a hozzájuk tartozó iratokkal együtt. Meg kell még említeni a Jászkun Kerület II. József-féle közigazgatási iratait, az összeírásokat, a kerületi törvényszéknek és a különböző városok alkapitányainak iratait. Az 1876-ban alakult Jász-Nagykun-Szolnok megye anyagában figyelemre méltó gazdagságban megtalálhatók a törvényhatósági bizottságok (1876 — 1940), valamint az alispáni hivatal (1876 — 1940) iratai. Az alispáni iratokon belül munkásmozgalmi gyűjteményt alakítottak ki. Az 1945 előtti főispáni iratok teljesen hiányoznak, a megyei egyéb fő tisztségviselők és szervek iratai pedig rendkívül hiányosak. A járási főszolgabírói iratok közül csupán a jászapáti (1895 — 1944) és a kunhegyesi (1885— 1944) kerülte el a pusztulást, de a megmaradt iratanyag is hiányos. Forrásértékük — többek között — abban áll, hogy sok megyei anyag tükröződik bennük. A levéltárnak jelentős városi fondjai vannak. Közülük gazdag és viszonylag folyamatos irategyütteseikkel Jászberény (1696 — 1944), Karcag (1703 — 1944), Kisújszállás (1749 — 1944) és Túrkeve (1749—1944) városok emelkednek ki, elsősorban tanácsi és képviselőtestületi jegyzőkönyveikkel és polgármesteri irataikkal. Szinte teljesen elpusztult, illetve töredékessége miatt csekély értékű Mezőtúr és Törökszentmiklós városok 1945 előtti iratanyaga. Említést