Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

sorozata a XVIII. századközepétől 1944-igteljes. Tanácsi iratanyaga töredékes, de a városgazda és az adószedő fondja — a XVIII —XIX. századból — különösen értékes. A polgármesteri iratok sorozata 1944-ig igen hiányos. Salgótarján (1922-től város) jegyzőkönyvei csak az 1873—1921. évekből vannak meg. A XIX. századból csak egy 1840 — 1850. évi hirdetőkönyv és egy 1851. évi telekkönyv található. Aránylag teljesen megmaradt viszont az 1912—1921 közti községi jegyzői, illetve 1922—1944 közti polgármesteri, valamint számvevőségi iratanyag. A községek képviselő testületi jegyzőkönyvei jobbára csak a XX. századból valók. Az iratanyag is igen hiányos, csak a megye egyik legjelentősebb községének, a volt mezőváros Pásztónak az iratanyaga nyúlik vissza a XVIII. századra. A kapitalista kori igazságszolgáltatás iratai közül számottevő a balassagyarmati törvényszéki fogház anyaga, ebben is elsősorban az 1907 — 1944 közti törzskönyvek. Kiemelést érdemel még a balassagyarmati törvényszék 1934— 1944 közti iratanyaga. A járásbíróságok 1945 előtti irataiból a levéltár csak jelentéktelen töredéket őriz. Hasonlót lehet mondani a közigazgatási szakszervek iratairól is, mert egynéhány fondból maradtak csak hiányosan iratok. Egyedül az oktatási szervek vonatkozásában jobb a helyzet: a megyei tanfelügyelőség anyaga ugyan töredékes, így különösen jelentősekké váltak a salgótarjáni járás egyik körzeti iskolafelügyelőjónek iratai, nem különben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni kerületi iskolaszékének 1873 — 1944. évekből származó jegyzőkönyvei és iratai. Az intézetek iratai közül a balassagyarmati Balassi Bálint gimnázium 1900-tól meglevő anyakönyvei, a népiskolák közül pedig a balassagyarmati katolikus népiskola (1834-től meglevő) és a salgótarjáni acélgyári elemi iskola (1870-től kezdődő) iratanyaga érdemel említést. Egyéb népiskolák anyakönyvei csak szórványosan maradtak meg (25 iskola anyaga a megye területéről, általában az 1890 — 1930 közti évekből). Fontos még a balassagyarmati Nagy Iván Múzeum fondja, melyben a múzeum ügyviteli iratain kívül számottevő kéziratos anyag, valamint egyes megyebeli nevezetes személyeknek (köztük a magyar nőnevelés egyik úttörőjének, Veres Pálnénak) letétéi is megtalálhatók. A köztestületek és egyesületek iratai közül csak néhány balassagyarmati céh XVIII — XIX. századi anyagának a töredéke van meg. Az ipartestületek iratai is hiányosak, az alapvető nyilvántartások (tanonclajstromok, segédlajstromok stb.) csak egy-két járásból maradtak meg, ez a körülmény elsősorban a levéltár ügyfélszolgálati munkáját hátráltatja. Mindezeken kívül említést érdemel még a Nógrádi Nemzeti Intézet elnevezésű kulturális egyesület iratanyaga (1832—1843). A gazdasági szervek közül a megye legnagyobb iparvállalatainak (Salgótarjáni Kőszónbánya Rt., Rimamurány —Salgótarjáni Vasmű Rt., Budapest — Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt.) mint országos érdekű szerveknek iratait a Magyar Országos Levéltár (illetve az utóbbiét Budapest Főváros Levéltára) őrzi. A levéltár legértékesebb gazdasági fondjai: a mohorai ura-