Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

itt szereplő ipari üzemekre és pénzintézetekre, valamint azokra is, amelyeknek iratai nem kerültek Heves megyei Levéltárba.) Az egyházi szervek fondfőcsoportjában az érsekség gazdasági, valamint az egri káptalan magán és hiteleshelyi levéltára mintegy 300 folyómétert tesz ki, s az országnak közel 1/5-ére vonatkozóan gazdasági, társadalmi és kultúrtörténeti adatokat szolgáltat a kutatók részére a magyarországi korafeudalizmustól kezdve egészen a XIX. század közepéig, az érsekség gazdasági levéltára esetében 1945-ig. Legértékesebb részét a hiteleshelyi jegyzőkönyvek, a több mint tíz megyére kiterjedő tizedjegyzékek, a XV. század végéig viszszanyúló urbáriumok jelentik. A megyei levéltár kezelésébe kerültek a ferencesek (1726-1940), az irgalmasok (1727- 1942), a szerviták (1725-1932) és az angolkisasszonyok (1853— 1949) egri rendházának iratai is. A családok és személyek iratai töredékben találhatók csak meg a levéltárban. Viszonylag nagyobb terjedelmű a Gallassy család anyaga. A megye legnagyobb birtokosainak (Rákócziak, Károlyiak, Orczyak, Almásyak, Hallerek, Nyáriak stb.) iratai a Magyar Országos Levéltárba kerültek. A gyűjtemények fondfőcsoportjába a XVIII. század közepétől meglevő kéziratos térképek gyűjteményéből szemléletesen követhetjük nyomon a megye művelésági, településhálózati fejlődésében történt változásokat. A mintegy 1000 darabból álló Mohács előtti oklevélgyűjtemény döntően a káptalan hiteleshelyi levéltárából került ki. A mikrofilmgyűjtemény zömmel a Magyar Országos Levéltár Heves megyei vonatkozású irataiból, illetve a helyi sajtópéldányokról 45 601 mikrofilmfelvételt őriz. A Tanácsköztársaság helyi eseményeit megörökítő iratok külön fondot nem képeznek, hanem ami kevés megmaradt, Eger és Gyöngyös város iratanyagában, valamint a letétek között található. A szocialista korszakban az 1945-ben alakult néphatalmi szervek közül a nemzeti, a földigénylő és az igazoló bizottságok iratai bírnak számottevő értékkel. A bennük levő információk alapján rekonstruálható az a demokratizálódási folyamat, amely a megyében is kezdetét vette a felszabadulással. A nemzeti biottságok iratai közül a megyei és az Eger városé a legteljesebb és a legértékesebb, a községeké már igen hiányos, egyenkénti terjedelme 1-2 centiméternél nem több. Hasonló terjedelműek a községi földigénylő bizottságok iratai is mintegy 50 településből. Külön üzemi bizottsági irategy üttese a levéltárnak nincs, ilyen jellegű iratok az egyes üzemeknél a megfelelő évek csomóiban találhatók. Mivel a megyében működő legtöbb ipari és bányavállalatnak központja a fővárosban székelt, a Magyar Országos Levéltárban is találhatók adatok mind az egyes Heves megyei érdekeltségű vállalatok termelésére, mind az üzemi bizottságok működésére. A megyei törvényhatóság és a három város iratai 1945 — 1949 között teljesnek mondhatók. (1945-ben Hatvan is városi rangot kapott.) Bekerült a levéltárba a felszabadulás után keletkezett főispáni iratanyag is. A megyei, városi és járási iratokból különösen 1945 első felére átfogó képet kaphat a kutató a megye területén működő pártok szervezeteinek kiépülésére és működésére, valamint a közigazgatás megindulására, demokratizálódására.