Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)
hely még ezt követően is jó negyedszázadig hol Gyöngyösön, hol Egerben volt. A közben újból több ládára felszaporodott iratanyagot az 1760-as évekig a gyöngyösi ferences templomban őrizték. Csak 1768 körül, az Egerben ekkor épített új megyeháza keleti szárnyának második emeletén létesített két helyiségből álló levéltárban kapott először állandó helyet az iratanyag. Első levéltárosát Liszkay Miklóst is ekkor választotta meg a megye, ö végezte el az addig összegyűlt iratanyag lajstromozását és mutatózását. Az általa kialakított rendezési elvek irányadók voltak a kettős megye egész feudális kori iratanyagának rendszerezéséhez 1848-ig. Közben az abszolutizmus végére az iratok olyan mértékű gyarapodása következett be, hogy 1861-ben a megyeház nyugati, udvari szárnyának ugyancsak második szintjén kellett négy helyiséget biztosítani elhelyezésére. Az 1920-as évekre azonban már ez a hat helyiség is szűknek bizonyult, ezért a levéltár 1927-ben átköltözött mostani helyére, az 1908-ban megürült régi megyei börtönépületbe. Az 1849 előtti iratanyag viszont továbbra is megmaradt a megyeháza keleti szárnyában. Ezen két raktárát csak az 1970-es évek közepén adta át a levéltár a megyei tanácsnak, amelynek eredeti barokk bútorzatát a tanács restauráltatta és közigazgatási könyvtárat alakított ki benne. Az egri káptalan mint hiteleshely III. Béla király idejében már működött az egyházmegye központjában, az egri várban. A tatárjárás során Egervárát felégették, a káptalan minden oklevele elpusztult. A XIV —XVI. században működése kiterjedt Északkelet-Magyarország szinte egészére. Miután Eger várát 1596-ban a török elfoglalta, a káptalan 1613-ig Kassán, 1613-tól 1649ig Jászon, ettől kezdve ismét Kassán működött, s onnan csak 1725-ben tért vissza véglegesen Egerbe. Levéltárát mindenhova magával vitte. Az egri érsekség gazdasági levéltára az egykori uradalom jogbiztosító és birtokigazgatási iratait, továbbá papi tizedjövedelmek kezelésére vonatkozó iratokat foglalja magában. A gazdasági levéltár alapját 1699 — 1715 között a török alól felszabadult Egerbe visszatért Telekessy István püspök vetette meg, miután a püspökség birtokjogait igazoló jogbiztosító iratokat nagy szorgalommal összegyűjtötte. Azonban az 1962-ben ugyancsak örökletétként a megyei levéltárba került gazdasági levéltár egykori tagolódását Eszterházy Károly püspök (1762 — 1799) szervezte meg, miután kiépítette az uradalmi jószágkormányzói és pénztári hivatalt, a számvevőséget, sőt az építészeti hivatalt is. A levéltár mostani rendszerét Králik Gábor jószágigazgató 1820 — 1830 között végzett rendezése teremtette meg. A jelenlegi felépítésében működő megyei levéltár gyűjtőköre 1950-től a tiszafüredi járás elcsatolásával csökkent. A levéltári anyag mai állapotát egyrészről már meglevő levéltárak átvételével, másrészről — s ez tette ki a gyarapodás nagyobb részét — nagyarányú iratbegyűjtés révén nyerte el, s ezzel az iratok terjedelme mintegy ötszörösére nőtt. A gyarapodással párhuzamosan megtörtént az anyag rendezése is: az iratok 70%-a középszinten rendezett. A levéltári munkát az 1950-es évek elejéig 1 fő, az 50-es és 60-as években 3 fő, jelenleg 11 fő végzi. A 70-es években a
