Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

1933), a debreceni polgári kaszinó (1841 — 1924), a hajdúböszörményi polgári kaszinó (1709 — 1904) és a hajdúdorogi kaszinó (1877) töredékes iratanyaga. Feltétlen szólni kell az olvasókörök és dalárdák levéltárban levő iratairól. Az 1880-tól rendelkezésre álló töredékek elsősorban közgyűlési-választmányi jegyzőkönyvekből, névsorokból, alapszabályokból, pénztári naplókból és leltárakból tevődnek össze. Gazdaságtörténeti szempontból figyelmet érdemelnek a Tiszántúli Állattenyésztő Egyesületek Szövetsége (1942 — 1948) és a hajdúböszörményi mezőgazdasági egyesület (1907 — 1949) iratai. A Debrecenben működött egyesületek iratai (1890—1949) feloszlatásuk után egy gyűjteményes fondba kerültek. A gazdasági szervek fondfőcsoportjában a Kiss Orbán cég (1774—1850) iratai szerint a család több tagja textil és bőr kereskedéssel foglalkozott, a Telegdi Kovács kereskedő cég (1835 — 1882) pedig a Tiszántúlra kiterjedő könyvkereskedést folytatott. Az Eszterházy család derecskéi uradalmához tartozó községek dominális bírájának iratai (1691 — 1859) értékes adatokat tartalmaznak az uradalom lakosságának életkörülményeire. Az ipari üzemek közül a Kiss testvérek debreceni bőrgyárának (1928 — 1949), a Debreceni Egyesült Kefegyárak Rt. (1895— 1948), a Debreceni Hajlított Bútorgyár és Fakereskedelmi Rt. (1923 — 1949), a tiszántúli református egyházkerület és Debrecen város könyvnyomda vállalata (1794 — 1948), a debreceni dohánygyár (1885— 1948), a Debreceni Helyi Vasút Rt. és a nyírbátori HÉV (1883—1950) iratai fontos forrásai a gazdaságtörténetnek, a munkásmozgalom történetének. A megyében működő bankok, takarékpénztárak és hitelszövetkezetek töredékes anyagai nélkülözhetetlenek a gazdaságtörténeti kutatáshoz. Az egyházi eredetű fondok közül a debreceni piarista rendháznak (1716 — 1948) és társasháznak (1849 — 1950), a Szent Bazil Rend hajdúdorogi rendházának (1943—1950), valamint az iskolaszékeknek (1860—1948) iratai említhetők meg. A levéltárban őrzött 20 családi (1504—1971), valamint 10 személyi (1752 — 1946) töredék iratanyag jól hasznosítható a helytörténetírásban. A családi, személyi történeti értékű iratok nagyrésze megsemmisült, vagy szétszóródott, ezért a levéltár ilyen jellegű iratanyag jelentős növelésére — a ritkán előforduló ajándékozás vagy vétel ellenére — nem számíthat. A gyűjtemények fondfőcsoportban az oklevélgyűjtemény a debreceni, a hajdúkerületi és a bihari oklevelekből tevődik össze. A Mohács előtti oklevelek száma 92. Az összeírások (1773 — 1849) a levéltári anyag rendezésével párhuzamosan kerülnek feltárásra. Jelenleg a levéltár Bihar megyéből 473, a Hajdúkerületből 222, Debrecen városból 98 feudális kori összeírást tart nyilván. A levéltár kéziratos térképállománya (a XVIII —XX. századból) Debrecen 877, a hajdúvárosok 56, Bihar megye 208, Szabolcs megye 52, Hajdú és Hajdú-Bihar megyék 39 térképéből tevődik össze. A mikrofilmgyűjtemény (54 930 felvétel) elsősorban összeírásokról, népszámlálásokról és a levéltár gyűjtőkörébe tartozó, de más levéltárak birtokában levő iratokról — elsősorban központi szervezés alapján — készült mikrofilmekből áll. E fondfőcsoportban található még a „Levéltári töredékek" (1570—1943), a geneológiai