Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)
táblák (X —XIX. század), egyházi iratok (1690—1879) és a Debrecen városához intézett nagánlevelek (1586—1865) gyűjteménye. A levéltár jelentős iratanyaggal rendelkezik a polgári demokratikus és a proletáríorradalom időszakából. A Hajdú megyei nemzeti tanács, a Hajdú megyei nemzetőrparancsnokság és a debreceni munkástanács iratai alapos betekintést engednek a Tanácsköztársaságot megelőző időszak eseményeibe. A proletárdiktatúra iratainak debreceni gyűjteménye, a debreceni Vörös őrség, a debreceni forradalmi törvényszék, a Balthazár-féle igazoló bizottság iratai és az ,,Iratok a Vörös Hadseregről", a Közalkalmazottak Szövetsége debreceni egyesületének iratai, valamint a hajdúszoboszlói, hajdúböszörményi, hajdúhadházi, hajdúnánási, kornádi és püspökladányi iratok biztos alapot nyújtanak a helytörténeti kutatáshoz. A felszabadulás után létrejött népi bizottságok fontos tényezői voltak a demokratikus kibontakozásnak. A Bihar, illetve Hajdú megyei népi bizottságok (1948—1949) mellett debreceni (1949 — 1950), járási, városi és községi népi bizottságok iratanyaga hiányosan áll a kutatók rendelkezésére. Az 1945— 1949 közötti évekből a legfontosabb közigazgatási fondok (főispán, alispán, főjegyző, polgármester, községek, illetve körjegyzőségek) általában megvannak. Hasonlóképpen rendelkezésre állnak a megyei törvényhatósági bizottságok jegyzőkönyvei. A városok képviselőtestületi jegyzőkönyvei az 1945— 1950 közötti időből hiánytalanul, a községeké már hiányosan kerültek a levéltárba. A megyei tanács iratai 1963-ig, a debreceni városi tanács iratai 1965-ig, a megszűnt városi kerületi és járási tanácsok iratai 1971-ig, a járási jogú városi tanácsok iratai — igen hiányosan — 1960-ig, a községi tanácsok iratai 1960-ig kerültek levéltári őrizetbe. A közigazgatás területi szakszervei közül kiemelkedik a debreceni pénzügyigazgatóság, a földhivatal, a tiszántúli termelési miniszteri biztos, a Hajdú- és a Bihar megyei gazdasági felügyelő és a mezőgazdasági igazgatóságok iratanyaga. Az oktatás területéről igen gazdag tartalmú a Debreceni Tankerületi Főigazgatóság, a Bihar és a Hajdú megyei tanfelügyelő fondja. A jogszolgáltatás szervei közül legjelentősebbek a debreceni ítélőtábla, a debreceni megyei bíróság, a debreceni államügyészség és a debreceni népügyészség iratai. A felsőoktatási intézmények felszabadulás utáni történetéhez szolgáltatnak értékes forrásokat a debreceni tudományegyetem rektori hivatalának (1944—1950), bölcsészettudományi karának (1944—1950), jog- és államtudományi karának (1944—1950), a Magyar Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági kara debreceni osztályának (1945 — 1949) iratai. Kiemelkedő forrásnak számítanak a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége debreceni népi kollégiumainak iratgyűjteménye (1947 — 1949) és a debreceni szakérettségis kollégium iratai (1950-1954). A Kerületi Balesetelhárítási Felügyelőség iratai (1912— 1953) a közép és a kisipar történetéhez kínálnak adatokat. A demokratikus mezőgazdasági érdekképviselet történetéhez szolgál fontos ismeretekkel a Tiszántúli Földművelésügyi Tanács iratanyaga (1947 — 1949). A termelőszövetkezeti moz-