Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

zép iskolájának (1874 — 1948), a debreceni tanárképző intézet gyakorló gimnáziumának (1936 — 1950), a debreceni Svetits női ipariskolának (1924—1950), a debreceni kereskedő társulat kereskedelmi leányközépiskolájának (1916 — 1948) , a debreceni Dóczi leánygimnáziumnak és ipari középiskolának (1947 — 1949) , a debreceni Svetits Intézet iskoláinak (1896 — 1948) és a debreceni zsidó gimnáziumnak (1921 — 1944) iratai. A levéltár őrzi továbbá 19 polgári iskola, 115 elemi iskola anyagát, amelyekben elsősorban anyakönyvek és tantestületi jegyzőkönyvek találhatók, általában hiányosan. A szakoktatás 17 intézményéből ki kell emelni Debrecen város zeneiskolájának átiratanyagát (1833 — 1954), amely fontos forrás a zeneoktatás történetéhez. Művelődéstörténeti szempontból különös jelentőségű a Csokonai Színház iratanyaga (1859 — 1931). Az egészségügyi és szociális intézmények anyaga igen szegényes. Az Országos Közegészségügyi Intézet debreceni állomásának (1928—1936), a debreceni helyőrség orvosfőnöknek (1915—1919) és a debreceni városi kórháznak (1920—1921) töredékes iratanyaga található a levéltárban. Debrecen város szegényházának iratanyaga (1895—1944) az intézet igazgatására nyújt felvilágosítást. A testületek fondfőcsoportjában a legrégibb céhirat a debreceni mészáros céh artikulusa, amely 1478-ból származik. A levéltár 37 debreceni, 6 hajdú városi és 11 idegen törvényhatósághoz tartozó céh anyagát őrzi. A megmaradt iratok között kiváltságleveleket, jegyzőkönyveket, számadáskönyveket, szegődtetési-szabadítási könyveket, ügyiratokat, limitációkat, mestereklegények névsorkönyvót, pénztárkönyveket, rajzokat találhatunk. Rendkívül fontos és értékes forrásanyagot tartalmaz gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásban egyaránt a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara (1850 — 1948) iratanyaga. Több megye mezőgazdaságának szakirányítását végezte a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara (1922— 1947), így iratanyaga rendkívül értékes. Az árvízvédelem és folyamszabályozási munkák követhetők nyomon az Alsó-Nyírvízszabályozó Társulat (1891 — 1948), az Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat (1843 — 1948), a Berettyó-Körösi Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat (1852—1948), Berettyó-Ivánfenék Mesterszállási Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat (1882— 1889) irataiban. Több megyére kiterjedő hatásköre volt a Debreceni Kerületi Orvoskamarának (1936 — 1946). A gazdasági fejlődésre vonatkozóan értékes adatokat tartalmaznak a városi és községi ipartestületi iratok (1884—1950), amelyek közül a történeti kutatás szempontjából a legértékesebbek a közgyűlési, elöljárósági és szakosztályi jegyzőkönyvek. A szolgálati idő beszámítása szempontjából viszont a tanoncokra, segédekre, munkakönyvet kiváltó személyekre vonatkozó kimutatások a legfontosabbak. Debrecen iparfejlődésének fontos forrása a debreceni ipartársulat iratanyaga (1873— 1883). A szőlőtulajdonosok érdekvédelmi szerveiként jöttek létre a megyében a hegyközségi társulások (1943—1949). A levéltár közbirtokosságok és a legeltetési társulatok töredékes iratanyagát is őrzi (1868— 1950). A levéltár egyesületi fondjaiból a ,,kertségek" iratanyaga (1769 — 1935) betekintést enged nyolc debreceni kertség kialakításának folyamatába, belső rendjének alakulásába. Értékes forrásnak számít a debreceni kaszinó (1833 —