Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

dunántúli központi kormánybiztos és a székesfehérvári kerületi kormánybiztos iratait. A kormánybiztosi iratok a hatalomra jutott ellenforradalom első hónapjainak intézkedéseire vetnek fényt. A Fejér megyei főispán iratai az 1872 — 1944 közötti időszak politikai, gazdasági és kulturális kérdéseire tartalmaznak bőséges adatokat. A főispáni funkcióból következik, hogy bizalmas irattárából a megyei és (1872 után) a városi közélet legfontosabb eseményei bonthatók ki. Székesfehérvár város feudális kori levéltárából a városi tanács (kezdő év 1689) és a városi törvényszék (kezdő év 1699) iratai teljesek. A tanácsi iratanyag szerkezetileg jól tagolt, segédletek alapján jól kutatható. A 10 állagra bontott fondban több a tematikai szempontból kialakított irategyüttes: népösszeírások (1688 — 1844), népszámlálási iratok (1784—1828), testamentumok (1763-1848), örökbevallási protokollumok (1824-1845), becsükönyvek (1829 — 1848), betáblázási jegyzőkönyvek (1714—1848). A tanácsi iratok fondja gazdag forrásanyag: a város önkormányzati tevékenységén túl a lakosság vagyoni helyzetéről, a társadalmi struktúráról, az egészségügyi és kulturális viszonyokról is képet ad. Várostörténeti témák még a telekhivatal (1698 —1847), az adóhivatal (1726 — 1849) fondjainak adataival egészíthetők ki. A város kapitalista kori fejlődéséről bőséges tájékoztatást nyújtanak a bizottmányi közgyűlés (1848 — 1849), a községtanács (1850—1859), a polgári választmány (1862 — 1867), a városhatósági közgyűlés (1867 — 1872) jegyzőkönyvei és iratai. A törvényhatósági szakhivatalok: az árvaszék, az adóhivatal, a számvevői hivatal, a mérnöki hivatal, a kapitányi hivatal iratai a gazdasági, kulturális és politikai viszonyokra tartalmaznak tömeges adatokat. A törvényhatósági önkormányzat megszervezésétől a felszabadulásig tartó évtizedek kérdéseire különösen három fond: a törvényhatósági bizottság, a városi tanács és a polgármester iratai adnak választ. A városnak külön főispánja csak 1938 — 1943 között volt, egyébként a Fejér megyei főispán látta el Székesfehérvár város törvényhatósági önkormányzata felett is a kormányzati felügyeletet. így a megyei főispáni iratokban Székesfehérvár város önkormányzatában felvetődött problémák is tükröződnek. Fejér megye települései között rendezett tanácsú, illetve megyei város a tőkés fejlődés idején nem volt. A községek feudális kori és jórészt a dualista korszak községi közigazgatásának iratai is elpusztultak. Jelentősebb 1848 előtti irata csak Mór községnek van, és csak a XIX. század második felében kezdődik Etyek (1894), Csákberény (1873), Csabdi (1895), Bodajk (1889), Sőréd (1890), Fehérvárcsurgó (1894), Felcsut (1856), Gánt (1876), Igar (1874), Kápolnásnyék (1854), Iváncsa (1852), Nagyveleg (1856), Polgárdi (1882), Pusztavám (1887), Ráckeresztúr (1849), Szár (1897) községek iratanyaga, de valamennyi erősen hiányos. Községtörténeti kutatások alkalmával a főszolgabírói és alispáni iratok adatait is fel lehet használni. Hiánytalanok viszont a községi kataszteri iratok. A felvételek, összeírások a neoabszolutizmus idején kezdődnek, és a községi földbirtokviszonyokat a tőkés korszak egészén végigkísérik. A közigazgatás területi szakszerveinek iratai közül a székesfehérvári pénz-