Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

a helyi viszonyokra is. Végigkísérhető többek között a megyei hatalom kiépülése, a XVIII. század második harmadában záruló újratelepítés! folyamat, az úrbéres és zsellérmozgalom, a nemesi önkormányzat működése. Néhány tematikus iratcsoport különösen értékes: így a birtokhatár vizsgálatok (1692—1794), a helyszíni szemlék (1724—1782), a javak összeírása (1700—1784) és ez úrbéri iratok (1768—1826). A Sedria iratai között a polgári (1696—1844) és a büntető perek (1782—1844) egyaránt megtalálhatók, s jól kiegészítik a közgyűlési iratok adatait. Az alispáni iratok (1700— 1828) — bár csekély terjedelműek — mégis a korszak fontos kérdésére, így a megyei hivatali nemesség tevékenységére is fényt vetnek. A megyei adószedő fondja (1695—1848) a jobbágy viszonyokra részletes adatokat tartalmaz. A nemesi világot, a hatalmat gyakorló réteg életét a nemesi iratok gyűjteménye (1692-1848) tükrözi. A tőkés fejlődés korszakában (1848 — 1944) keletkezett megyei törvényhatósági iratok 55 fondból állnak. Az 1848—1849. évi fondok rendkívül töredékesek, s csak a bizottmányi közgyűlés és a megyei törvényszék iratai teljesebbek. A neoabszolutista kormányzat (1849—1860) idején a megyefőnöki, a megyetörvényszéki és az úrbéri (1856—1861) fondok tükrözik a kor teljesebb képét, amelyekből az önkormányzati igazgatás felszámolását, a centralizált állami szervek megteremtését, a nemzeti ügy eltiprását, majd a földtehermentesítéssel kapcsolatos eljárást és a mezőgazdasági tőkés viszonyok kibontakozását ismerjük meg. Az 1860—1871 közötti évtized változatos kormányzati rendszereit, az 1860—1861. évi alkotmányos megyei viszonyokat a bizottmányi jegyzőkönyvekben, az alispán, a központi választmány irataiban tanulmányozhatjuk. Az 1861 — 1865 közötti időszakra a királyi biztos jegyzőkönyveinek, a tiszti széki és a törvényszéki iratoknak terjedelme csekély. Teljesnek tekinthető viszont a főispán anyaga, amely az 1865—1871 közötti évek legfontosabb forrása. (Pl. itt találhatók adatok a provizórium alatt működött kormányszervek felszámolására, a törvényhatósági önkormányzat megszervezésére, az országgyűlési választások lebonyolítására.) A kapitalista kor törvényhatósági önkormányzat legértékesebb iratait a megyei törvényhatósági bizottság közgyűlésének jegyzőkönyvei alkotják. Ezek 1872 — 1944 között hiánytalanul megvannak. A közgyűlés iratai a megyei önkormányzat első tisztségviselőjének, az alispánnak nagy terjedelmű iratsorozataiban vannak elhelyezve. Az iratanyagban azonban felismerhetők a közgyűlés aktái, mivel az alispáni közigazgatási iratokban az alapszám mellett a közgyűlési szám is fel van tüntetve. Az alispán iratanyaga 1910-ig teljes, 1910—1944 között azonban csak néhány, tematikailag külön kezelt sorozat (laktanyaépítési, közellátási, kórházépítési, menekültügyi, kivándorlási, kormánybiztosi, elnöki és bizalmas magánlevelezés) maradt fenn belőle. Hiányzik az 1929. évi XXX. tc. által lértehozott kisgyűlés iratanyaga. A jegyzőkönyvek és az iratok az alispáni iratokkal együtt semmisültek meg. Töredékes a korszak még néhány jelentős közigazgatási szervének, többek között a megyei közigazgatási bizottságnak és a megyei önkormányzat tisztviselőinek iratanyaga. A levéltár őrzi a Magyar Tanácsköztársaság leverését követően megszervezett