Bikki István: A Magyar Levéltártörténet kronológiája (Budapest, 2000)
Kronológia
1038 előtt Szent István király görög nyelvű oklevélbe foglalja azokat a birtokokat, amelyeket az általa Veszprémvölgyben görög apácák számára Szűz Mária tiszteletére alapított monostornak adott. Az első hiteles magyarországi helyneveket tartalmazó oklevelünk. Az oklevél keltezetlen, valószínűleg Imre herceg (fi031) jegyese, a görög császár leánya számára létesült a monostor. Az oklevél szövege Kálmán király oklevelébe (-»1109) foglaltan marad fent. Kálmán király oklevelét a kor követelményeinek megfelelően a 13. század végén interpolálták, mindkét példányt a Magyar Országos Levéltár őrzi. 1051 október 25 előtt. Miklós püspök (->1055) a III. Henrik császár nevében koholt levéllel visszafordulásra veszi rá a császári seregnek azt a szárnyát, amelyet Gebhard regensburgi püspök vezetett. 1055 I. András király oklevélbe foglalja azokat a birtokokat, amelyeket az általa Tihanyban Szent Ányos tiszteletére alapított bencés monostornak adott. Az oklevélen a király monogramján kívül az oklevél a tanuk aláírását is tartalmazza. A király pecsétje lepergett a hártyáról, de valószínűsíthető, hogy ugyanolyan lehetett, mint a király ércből készült un. idézőpecsétje. Az oklevél a kiállításával járó jegyzői feladatot Miklós püspök látta el (—>1051), aláírói között találjuk Zakeust, a nádori tisztség első oklevél által említett viselőjét. A nádor a királyi udvar népeinek főnöke, majd fokozatosan az ország nagybírája lesz. Az oklevél összefüggő magyar nyelvű szövegeket tartalmaz. Az első Magyarországon eredetiben megmaradt hiteles királyi oklevelet a Bencés Főapátsági Levéltár őrzi Pannonhalmán. 1056 körül Összeírást készít Magyarországon Sarchas bíró a várnépekről. Említése I. (Szent) László király III. törvénykönyvében (—>1077 körül). 1057 Radó nádor I. András király hozzájárulásával oklevéllel a pécsi püspöknek adományozza birtokait és a szávaszentdemeteri monostor kegyúri jogát. Az oklevél nem maradt fent eredetiben. 13. században interpolált szövegét 14. századi átírását a Pécsi Püspöki Levéltár őrzi.
